A téli hófödte táj egy roppant megnyugtató látvány számomra. Olyan érzés, mintha minden rosszat elfedne a hófehér tisztaságával. A most haldokló természet pihenését, a lehető legszebb takaróval látja el.

Egy gőzölgő teával a kezemben elveszek a gondolataim rengetegében. Lehet, hogy nem is látszik, de azért csak ott lebeg felettem is az évvége szelleme. 365 nap, melybe annyi dolog és történés belefért, sok ember, rengeteg élmény. Végigélem újra a fontos eseményeket a fejemben, párszor átfuttatok párbeszédeket, elmosolyodom máskor pedig a szemöldököm ráncolom közben.

De a sok gondolat és a sok eszmefuttatás között, mintha neonnal lenne megvilágítva a neved. Minden gondolatom vége te vagy és valamilyen formában mindegyikhez kapcsolódsz. beleborzongok abba a tudatba, hogy nem igazán tudok elvonatkoztatni tőled. Magam előtt az sem titok, hogy tán nem is annyira akarok. Ezek azok a pillanatok, amiket az ember nem szokott elmondani senkinek. Csak átéljük és teljes meztelenséget vállalunk magunk előtt is lelkileg.

Nem hazudok én sem magamnak, nem titkolom a tetteim céljait, még azt is képes vagyok felvállalni, hogy sokszor nem túl nemes célok vezéreltek. Gyarlók vagyunk és akad alkalom, mikor szánt szándékkal gonoszkodunk. Az a kevés nappali óra nem éppen sok mindenre elég. A hamar leszálló este, a lelki szemeket még inkább befelé irányítja, lehetőséget ad arra, hogy tüzetesen megvizsgáljuk saját magunkat, akivel talán a legkevesebbet ismerkedünk az évben. 

Télről télre, év végéről év végére, reménykedem benne, hogy jó irányba változtam. Talán jobb emberré váltam. Bízom benne, hogy egyre kevesebb rosszat követek el. Gondolom, ez az évekkel is összefügg talán, hiszen egyre inkább számít az utolsó óra ütésének idejében (remélem még jó sokáig nem), mi kiszámíthatatlanabb bárminél, merre dől az a mérleg.

A mérleg egy élet munkája, de az évről évre letett súlyok teszik ki az életet. A tél minden lehetőséget megad arra, hogy számot vessek magammal, a környezetemmel. Kitakarítsam a lelkem és az életemből tüntessek el mindent, ami csak felőröl. Kezdhetek én új holnapot, húzhatok tiszta lapot, bárminek is nevezem a lényegen semmit nem változtat.

Kihasználom az évszak és az ünnepek hullámát, alkalmat is keresek a lélekerősítés perceire. Szeretnék büszkén és emelt fővel az új évbe tekinteni és bízni abban, hogy jövőre is azt könyvelhetem el újabb 365 nap múlva, hogy sikerült változnom, az általam kijelölt ösvényen haladok és nem hagytam cserben saját magam.  Hiszen minden be nem tartott ígéret, amit magamnak tettem, az a cserbenhagyásom. Magamat többé nem óhajtom cserben hagyni, így az évi összegzéseimben nagyon remélem, hogy inkább főhős szerep jut, mintsem antihős.

• évkezdés évvége új év

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!