Kérdeztem tőle, de választ sosem kaptam. Idővel rájöttem, hogy nem azért mert nem akart rá válaszolni, csupán Ő nem tudja milyen feladni.

Mindig mindenre tudja a választ, a megoldást, a kiutat. Bekötött szemmel megy előre, legyen az akadály akármekkora. Megtanította, hogy milyen soha fel nem adni. Megtanította, hogy milyen kissé megtörve, azonban annál erősebben tovább menni az úton. Megtanította, hogy ne ítélkezzek sztereotípiák alapján, ismerjem meg az embert. Tanuljak a hibáimból. 

Voltak napok, időszakok, amikor azt éreztem, hogy a problémáim csak elsüllyesztenek és nem fogok tudni ebből kilábalni. Utáltam mindent és mindenkit. Azt éreztem, elfáradtam, nem megy tovább. Ilyenkor mindig megkérdeztem magamtól, hogy neki hogy ment mindez? A sok hisztéria és felesleges harc után is volt elég ereje ahhoz, hogy azt mondja: 

Édesem, lélegezz. Ez csak egy fejezet, nem az egész történet. Lesznek jó és rossz napjaid. Lesznek olyan napok is, amikor mindent tökéletesnek érzel, de majd jönnek azok is, amikor világgá futnál mindenki elől. De ne feledd, én sem tettem, így te se tedd. 

Elviselted az elviselhetetlent. Csodát teremtettél a semmiből. Szerettél akkor is, amikor nem volt bennem semmi szeretni méltó. A lehetetlent is megoldottad egyetlen biztató mosollyal. Nem ismered a lehetetlent. A könnyeid soha nem a kudarcot, sokkal inkább egy újabb kezdetet jelentenek. 
Hiszen ha Te nem vagy, én sem vagyok. Ha Te nem vagy, nem tudom milyen mindig talpon maradni és tűrni, akkor is ha fáj. Erőssé és kitartóvá akartál nevelni. Amit meg is valósítottál. 

• anya csoda érzések lélekhangok problémák

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!