Ahhoz, hogy visszatalálj önmagadhoz, az egyedüllét a kulcs
Mindenkivel előfordult már, mikor beköszöntött az életében a nagy szerelem, hogy nemes egyszerűséggel fogta a személyiségét, és kidobta a kukába.
Ha néha felborul az egyensúly a szerelem miatt, attól még egyensúlyban maradhat az életed, de sokszor annyira beletemetkezünk a másikba, és a hirtelen jött hatalmas boldogságba, hogy teljesen kivetkőzünk önmagunkból. Szomorú, de ez az egyik legrosszabb női tulajdonság...
Van, mikor úgy hozza az élet, hogy képtelenek vagyunk meghunyászkodni, lenyelni a büszkeséget és elvállalni azt a munkát, feladatot, vagy szimplán beletörődni abba az élethelyzetbe, amiben épp vagyunk és beszállni a mókuskerékbe. Mindenki a saját sorsának a kovácsa, maga dönt az életéről és a boldogságról, de mivel nem egy amerikai tinisorozatban élünk, a pénz beszél, így nem tehetjük meg, hogy fogjuk magunkat és csak úgy csapot papot otthagyva kiszálljunk. Számlák vannak és felelősség, gyerek vagy hiteltartozás, akár karikagyűrű. Vagy csak a félelem.
Az emberek rá vannak kényszerítve, hogy feladjanak önmagukból egy darabot, ennek hatására könnyen bele lehet esni abba a csapdába, amikor másvalakiben feloldódva próbálják pótolni a saját hiányosságaikat. A legerősebb személyiség jegyek is teljesen kitudnak vetkőzni önmagukból, úgy, hogy teljesen megszűnjenek az eddig kínosan ápolt külvilág. Csak az az egy ember van, a kapcsolataink elhanyagolása, önmagad elhanyagolása… Utána vége a nagy szenvedélynek, jön a kiüresedés, majd a kapcsolatnak is vége van. Elfog a rettegés, hogy hamarosan ismét egyedül leszel, visszakerülsz a szürke magányos hétköznapokba. Ilyenkor a legnépszerűbb labilis kapcsolatfüggő női tulajdonság, hogy fetrengsz még kicsit az önsajnáltatásban és a szar kapcsolatban, mert félsz. Félsz, hogy szembesülnöd és vállalnod kell azokat a következményeket, amikkel már amúgy is tisztában voltál.
Megszámlálhatatlan nő ilyenkor ahelyett, hogy szembenézzen azzal, hogy baj van, egy szar kapcsolatból csődörből vödörbe ugrik is egy másik kapcsolatba, és kezdődik az egész elölről. Nem feltétlen az új szerelem miatt, csak a megszokott kényelem és a másik által nyújtott támasz csábít. Meg hát addig sem kell egyedül lenni…
Nem hiszek abban, hogy bárki segíthet összekaparni a földről, nem foghatja mindig valaki a kezed, ha te nem vagy képes fogni a sajátodat. Csak akkor találhatsz vissza önmagadhoz, ha adsz magadnak időt, hogy újra megismerd önmagad, vagy egyáltalán adsz egy lehetőséged magadnak, hogy megismerd ki is vagy valójában. A kapcsolatfüggőség nem segít, a barátok és a család sem segít, csak te segíthetsz önmagadnak, hiszen csak te vagy és leszel is életed végéig a saját támaszod. A magány hatalmas ajándék. Az egyedüllét hatalmas ajándék, ha nem szenvedésként éled meg, hanem tényleg megtanulsz időt fordítani arra, hogy tanulj magadról. Elvégre önmagaddal kell leélned egy teljes életet.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez