A sötétség, és a fény egyszerre létezik bennünk. A svájci pszichiáter, és pszichoanalitikus Carl Jung nagyon jó oldalról közelítette meg a jó. és a rossz témáját. Elmondása szerint nem tagadhatjuk meg a sötétség létezését önmagunkban.

Mi emberek tudatosan, vagy tudattalanul hajlamosak vagyunk a negatív érzelmekre, és sokak szerint a kémia számos negatív hormont hordoz az emberi test számára. Jung szerint az árnyék az emberek sötét oldala.

"Mindenkinek van árnyéka, és minél kevésbé szerepel az egyén tudatos életében, annál feketébb, és sűrűbb."

Az egónk úgy gondolja, minden szempontból tutira jók vagyunk, és semmilyen formában nem tudunk negatívak lenni. Amikor azonban valaki megsért bennünket, hatalmas haraggal tudjuk csak átvészelni a történteket.

Amikor kudarcot vallunk, vagy, ha valaki váratlanul ujjal mutogat ránk, hirtelen félelem, bűntudat, és zavarodottság tölt el bennünket. Amikor szembesülünk ezzel a tapasztalattal, azonnali védelmet nyújtunk az identitásunk megőrzése érdekében. Érezzük a sebezhetőséget, de ennek ellenére képesek vagyunk a legjobb arcunkat mutatni, amennyire csak tudjuk. Amint vége van, tudatosan elfelejtjük, mert sok más kérdéssel kell foglalkoznunk.

Néhány évvel ezelőtt az idegtudósok úgy gondolták, hogy az emberi gondolatoknak van bizonyos ritmusa, és frekvenciája, amelyek nagymértékben befolyásolják az emberi viselkedést, a jó, és a rossz pedig az emberi viselkedés egyik aspektusa. A sérülékenység, és a harag érzéseinek soha nem volt esélye, hogy megjelenjenek, inkább az árnyékban megbújtak, így újra, és újra negatív, és bizonytalanság formájában jelentek meg, így kiváltó okai lettek a negatív cselekedeteknek. Az, hogy az árnyékunk tárolja az érzelmeinket, döntő szerepet játszik a magunkkal való kapcsolatban, különösen akkor, ha szabadon engedjük önmagunkat.

A világ, amelyben élünk, csak egy tükör, és visszatükrözi a belső állapotunkat. Ha tele vagyunk szeretettel, és ezt nem rejtjük véka alá a körülöttünk élőknél sem, akkor megtapasztalhatjuk, hogy azok az emberek, akik érzik a szeretetünket, elkerülhetetlen lesz a visszatükröződés felénk. Másrészről, ha észrevesszük, hogy a külvilág tele van haraggal, és diszharmóniával, akkor bizony mélyebb csaták fognak lezajlani magunkban. Ha nem fogadjuk el a saját sötétségünket, akkor később akár az áldozatává is válhatunk. Nagy árat fizethetünk ezért. Mások irányításához, a hatalom gyakorlásához, és a bizonytalanság miatt felsőbbrendűségre lesz majd szükségünk. Az árnyék uralhatja a tudatunkat, amelyet kivetíthetünk másokra. A pszichológia szerint tudatunknak az egészséges elme, és test árnyékával kell szembenéznie. Szublimálni kell, hogy megszabaduljon a láncaitól. A tudat eredendően szabad, és soha nem korlátozódik. Jung világossá tette, hogy a teljesség elérése nagymértékben függ az ember képességétől, hogy megszerezze az árnyékát. Az egónk nem szereti az árnyékot. Ezért mindent megtesz, megpróbál belekapaszkodni az összes lehetséges esélybe, ami által rosszabbul lehetünk. Ennek ellenére az önmegfigyelés, és önellenőrzés útján megkezdhetünk egy újabb utazást.

Első lépésként le kell jegyzetelni a mentálisan negatív érzéseket, amelyek a test energiájának csökkenéséhez vezethetnek. A lényeg, hogy valami pozitív dolgot érjünk el, így magasabbra juthatunk. Amikor felismerjük a sebezhetőség létezését, és a haragot önmagunkban, tudatosan megoldást akarunk majd találni a kezelésére. Így a negatívum már nem lesz képes uralkodni az életünk felett. 

• ego mentális egészség önazonosság

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!