Az önismeret útján, a saját lelkem felé lépdelve levetkőztem a nemem is, mert, hogy lélek szinten nem vész el az ember a dualitásban, a férfi és női szereposztásban. Furcsa volt magamra úgy tekinteni, mint aki tulajdonképpen nemtelen, hisz egész eddigi életemet női tudat által vezérelve éltem. Születésemtől kezdve meghatározott a testem, befolyásolta a neveltetésem, s kiosztotta nekem az összes szerepem – nő, feleség, anya – végtelen a lista.

Elengedtem ezeket – mindet. Azt hittem egyébként, hogy innen, ebből az állapotból, nincsen hátraarc. És ezért is ment ez a „vetkőző” folyamat olyan nehezen, hiszen női mivoltomat eléggé szeretem. S azért, mert nem olyan könnyű elengedni azt, amit már olyan jól ismersz. Azt tanították nekem, hogy nő vagyok, s nem azt, hogy elsősorban ember. Mert a helyzet az, hogy ami bennem rejlik, az igencsak nemtelen, és igazabb lett volna a tanítás, ha azt mondja el nekem, hogy most éppen nőnek születtem. 

Meztelen, de nagyon tiszta az érzés és felismerés, mely emlékeztet arra, hogy tulajdonképpen ki és mi is vagyok. Most már igazán összpontosíthatok a miértemre. Ugyanis láncok ezrei alól szabadulhattam így fel – végre szabad vagyok. Magamat is meglepve tértem vissza mégis a lehetőségekhez, melyek szimplán azért terültek elém, mert nő vagyok. Visszakértem a „korlátjaimat”, amiket soha többé nem érzek már korlátoknak. Én akartam nő lenni, okkal akartam nő lenni. Most, hogy már annyi mindent értek, s látok másképpen, egészen más a helyzet – egészen más nőként, női tudattal élni.

Csoda minden, ami történik velem, s össze tudom tenni a két kezem az összes tapasztalásért. De emlékszem, nem felejtettem el, hogy mennyi mindennel kellett megküzdenem – pontosan tudom, hogy hol vannak az útvesztők, mert én mindegyikben elvesztem. A külsőségektől a belső bonyodalmakig, mindent átéltem. Először el kellett engednem, fel kellett adnom női létemet – így lettem, így lehettem nő csak igazán tulajdonképpen.
Mégis, nőiességemet mindenekfelett tisztelve kijelentem, hogy nem csak nő vagyok, nem csak ez van megírva nekem. Nem ez az egyetlen célja az életemnek, ez csupán az eszközöm arra, hogy megtegyem, amit meg kell tennem. 

• érzések lélekhangok nőiség

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!