A férfi, aki rossz nőt nem szeretett

Amikor ránéztél arra a képre, még a gyomrod is összeszorult. Volt benne valami olyan nyilvánvaló hazugság, amelyet még a nem értő szemek is észrevesznek. A nő elfojtott dühvel állt a férfi mellett, közben mosolygott, de jobb lett volna, ha sír. Abban legalább lett volna valami érzelem. A ruhájáról sütött, hogy, bár ad magára, annyi benne a reménytelenség, hogy a divat ellenére sem divatos. Eleganciának nem nevezhető rajta semmi, mert, aki a lelkét nem tudja viselni, az a ruháját sem tudja.

Szóval volt ebben a képben valami nagyon csúnya történet, ami kiveri a szemed és akkor is látod, ha nem akarod, aztán meg arra gondolsz, soha nem akarsz így élni, még akkor sem, ha szinte a hullámok morajlását is hallottad és a szádban érezted a luxus nyaralóhelyek színes koktéljainak az ízét.

Amikor ránéztél, nem csak a gyomrod szorult össze, hanem a szíved is, feltéve, ha neked még van szíved. Nyilvánvaló volt benne a csalás. Az a csalás, amit ki sem kell mondani. A férfi nem ölelte át a nőt, azt, aki elfojtott dühvel, mosolyogva állt, de még sem ez volt az, ami nyilvánvalóvá tette a csalás tényét, hanem a férfi lábfeje. A lábfeje, ami elfordult a nőtől, nem a tenger, hanem egy teljesen másik út felé, amit a nő soha nem is fog észrevenni. Nem fogja észrevenni, hogy ő az a rossz nő, akit a férfi még csak nem is szeretett. A férfi lábfeje volt az a bűnjel, ami elmesélte a történetet, és talán csak ez a lábfej tudta egyedül, hogy más úton kéne járnia.

A férfi, aki rossz nőt nem szeretett - KERESD A NŐT - Lélekhangok - érzések, kapcsolat, lélekhangokból,

Photo by gruizza / GettyImages

Vélhetőleg fújt a kellemes szellő, amikor megörökítették a történetüket. A nő dühe belerévedt a múltba és bár a férfibe kapaszkodott volna, hogy jövője legyen, nem akarta bevallani magának, hogy az a férfi, ki a jövőbe akar vezetni, hozzáér, megpecsételi, útját felé vezeti. Ez a férfi nem akarta ezt. Az első perctől nem akarta, csak elsodorta a hitetlenség, meg a lemondás. Végül önmagával is elhitette, hogy jobb nem jár neki, mint ez a szavak nélküli megállapodás, a majdnem szerelemről. A nővel kötötte ezt, aki nem sodorta el, azzal, akivel nem kellett annyira összekapcsolódni, hogy elégessen mindent a szenvedély, amit hozunk, hogy ne vigyük tovább a csomagokat. A parázs nem is parázs volt, inkább csak füst, pedig a jövőhöz tűz kell, ami azért pusztít, hogy aztán az ürességben építsen igazi szerelemvárakat. De a férfi megalkudott. És ha egy férfi megalkuszik, eladja a lelkét az Ördögnek. Bár a lábfeje új utakra menne, nem mehet többé, mert olyat választott, akit nem szeretett, kinek tüzében nem égett, kiben nem épült újjá. Az Ördög pedig nem jó barát. A szerződés, az szerződés és a kisbetűs rész nagyon cifra, de mégis egyszerű. Ha eladod a lelked, ha azzal maradsz, aki egy csalás, akkor rab maradsz.

1 / 2. oldal

Következő

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Barna Berni

Csak nemrégiben jutottam el oda, hogy le merjem írni magamról azt, hogy: Író. Egy megjelent és egy megjelenésre váró könyvvel és számtalan írással a hátam mögött. Szóval, író vagyok. Írónő aki szenvedélyesen kutatja azt, ami a felszín mögött van és csak ritkán látható. Ehhez be kellett járnom a fél világot és a saját útjaimat is. Azt az utat, ami szerintem az egyetlen út, mi egymáshoz vezethet minket. Az önismeret útját. Erről írok, néha szépen, néha nyersen, de remélem őszintén. Napi Júlia: Ki is valójában Júlia? Júlia minden létező. Istennő, királynő, gyermek, anya, feleség, szerető, szabályos és szabálytalan, elveszett és erős, önálló, tévelygő, céltudatos, forró és hideg. Júlia mi vagyunk, mi, Nők, minden minőségünkben megnyilvánulva. Vannak korlátaink, de ezeket a korlátokat valójában mi hoztuk létre önmagunk számára, mert azt hittük, majd megóv a csalódásoktól. Aztán még is csalódtunk, majd újra és újra felálltunk. Megértettük, hogy valójában Júlia a sérüléseitől lett erős, mert ezeken keresztül felfedezhette azt: Ki is Ő valójában? Júlia én vagyok és te vagy. Ezek a mi történeteink.