Akármennyire buddhista vagyok, nekem is van rossz napom. Egy kis időbe telik, míg nyakon csípem magam, valahogy kommunikációba keveredek magammal, és tájékoztatom magam arról, hogy dühös vagyok.

Nyugtázom, hogy mindig csak egy gondolat szomorítja el az embert, ezért ha épp nem életbevágó dolog miatt aggódom - szerencsére általában a végső megállapításom az, hogy nem – a megoldáshoz elég, ha másra gondolok, mondjuk arra, ami egy órával azelőtt történt, hogy ideges lettem, a legcélszerűbb persze körülnézni és a jelen pillanatba helyezni magunkat…

Aztán vannak hosszú távra nyúló, megoldásra váró kérdések is az életemben. Arról már leszoktam, hogy sürgessem magam, hogy türelmetlen legyek magammal, hogy hitetlen legyek, vagy hogy féljek. De még mindig időbe telik, hogy belássam, a megoldás akkor jön, ha aktuális lesz az érkezte. Addig elég tenni a dolgom nap mint nap és arra koncentrálni, amit csinálok. Megnyugszom. Aztán egy jó hét múlva újra eszembe jut, hogy: Meddig kell még várnom? Esetleg: Mi lesz, ha nem is valósul meg, amit annyira várok?

- Jó, jó, de hol a gyár? – reagál erre Petra, s én rögtön magamhoz térek. A “Jó, jó, de hol a gyár?” – szállóige nálunk. Egy buddhista előadáson hallottam egy történetet arról, hogyan jött létre a mostani buddhista központ, ott hangzott el ez a mondat, többször is…

Az a pár ember, aki buddhista tanításokkal foglalkozott az országban már komoly közösséget hozott létre és kellett egy hely, ahol együtt meditálhatnak és előadásokat tartanak. Felkeresték a lámát és segítséget kértek tőle. A láma készségesen válaszolt. Elmondta, hogy néz ki az épület, amelyből a központot létrehozzák, milyen színű, mintázatú a kerítése, és az egész milyen állapotban van most. Azt is elmondta, hogy egy régi gyárépületet fognak megvenni és azt alakítják át. Mindenki hitetlenkedve nézett. Gyárépület? Honnét lenne pénzük gyárépületre? És egyáltalán, az egész elképzelés hihetetlennek és megvalósíthatatlannak tűnt. Aztán persze elkezdték keresni a gyárépületet, de nem találták. Találtak helyette egy gyönyörű nagy ingatlant, amire szintén nem volt pénzük, és hívták a lámát, mit szól hozzá. Jó, jó, nagyszerű, dícsérgette az épületet, minden szempontból alkalmas, de hol a gyár? Az emberek néztek egymásra és folytatták a gyár keresését… Találtak helyette egy még jobb, még alkalmasabb ingatlant, még szivárvány is volt az épület fölött (eső után mehettek) mikor a lámának megmutatták. Jó, jó, mondta a láma, de hol a gyár?

• bizalom buddhizmus életmesék

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!