21. századi randevúk
Nehéz helyzetben vannak a férfiak, akik párkapcsolat után kutatnak, mert a mai nők nem egyszerű esetek – mondják a férfiak, akik persze jobb esetben rögtön hozzáteszik, hogy ők is megérik a pénzüket.
Egy kedves ismerősömet faggattam a randevúzási szokásai, illetve a tapasztalatai felől. A történeteit viccesnek, szórakoztatónak, olykor szomorúnak találtam, persze, döntse el mindenki maga – íme, a randevúzás ma:
Elsőre úgy tűnik, nem is olyan bonyolult a dolog: megismerkedsz a lánnyal, s ha rokonszenvesek vagytok egymásnak, jöhet az első randevú. Az első nővel az első randevú még tulajdonképpen rendben is van, de túl egy tucat első randin, valahogy nincs hozzá nagy kedvem. Mert ugyanaz a forgatókönyv, ugyanaz az étterem, ugyanaz a sablonos szöveg, csak a nő változik. Aztán ha minden jól megy, és még mindig nagyon szimpatikusak vagytok egymásnak, vagy ideális esetben még szimpatikusabbak, eljuttok az ágyig. Ott általában – legalábbis az én esetemben – kiderül, hogy nem illetek egymáshoz. Mert kémia nélkül, hasonló igények nélkül nem megy. Aztán ott vannak azok a kellemetlen tényezők, amikor kiderül, hogy a nő ápolatlan – nem mondom, hogy a férfiaknál nincs ilyen –, de akkor is: ez rögtön a kapcsolat végét jelenti. Aztán újabb problémák léphetnek fel akkor is, ha épp az derül ki, hogy a szex működik kettőtök között, ugyanazt akarjátok, ugyanazt élvezitek. Mondok egy példát. Megismerkedtem egy lánnyal, akivel szuper volt az első randi, jól sikerült a vacsora, a szex is jó volt mindkettőnknek, aztán mikor a továbbiakra került volna sor, elmagyarázta az ő személyes párkapcsolati stratégiáját: Hétfőn Gézával randizom, mert ő gazdag és befolyásos, kedden Péterrel, aki nagyon vicces és szórakoztató, szerdán Gáborral, aki rendkívül művelt és okos, csütörtökön Robival, akinek nagyszerű kapcsolatai vannak, pénteken Sanyival, akivel szeretek mozizni és jönni-menni, hétvégén pedig leszbikus vagyok! Nos, azt hiszem ehhez nem is kell semmit hozzáfűznöm, az egész monológ önmagáért beszél.
Aztán ott vannak az élvonalas egyetemisták, akik ugyan kedvesek, okosak, szépek, és még terveik is vannak magukkal, az életükkel, de már egy kissé túlzásba viszik a függetlenséget, nem kívánnak megfelelni senkinek – hangoztatják, amit, az én olvasatomban, félreértenek. Számukra ugyanis ez általában azt jelenti, hogy nem hajlandóak magas sarkút viselni, lakkozni a körmüket, sminkelni magukat, dögös ruhát felvenni, szóval egy tucat olyan dolgot, amitől egy férfi általában nőként tekint egy nőre: ezek a külsőségek nem játszanak náluk. Aztán vannak sokkoló helyzetek is – legalábbis egy felnőtt korú férfi számára. Véget ér a randi, és amikor megkérdezi tőlem a nő, hány éves vagyok, s én válaszolok, hogy közelede a negyvenhez, ő ijedten felpattan a székből: Úristen! Ez most majdnem olyan, mintha apám valamelyik haverjával randiztam volna! – aztán elrohan. Egy másik kategória így nyilatkozik: gazdag szüleim vannak, megengedhetem magamnak, hogy a mának éljek, ahogy nekem tetszik. Mára jó leszel, de a nyarat alapvetően fesztiválokon és valahol külföldön, tenger mellett töltöm, szóval nem gondolkodom párkapcsolatban, bőven ráérek, keress mást! És újabb eset: Nagyon vágyom egy olyan megbízható, kedves, udvarias férfira, mint amilyen te vagy. Te vagy számomra az ideális testi-lelki társ. - És mivel foglalkoztál eddig? – teszem fel a kérdést. – Pornóztam, de már kiszálltam, és van egy gyönyörű kislányom. – Hány éves vagy? – faggatom tovább. – Huszonegy.
- Hát valami ilyesmiről van szó mostanában - mondja tompa hangon, párkapcsolat-keresés esetén. Nem túl vidító a helyzet, ha van megoldási javaslatod, örömmel veszem!
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez