2. Szilágyi Edina írásai
Szilágyi Edina

Az írás számomra nem több, és nem kevesebb, mint lételem. Kifejteni a gondolataimat, szavakba önteni az érzéseimet, feloldozás. Hosszú út volt megtalálni a stílusomat, de végül ráébredtem, hogy az a legjobb, ha azt valósítom meg az írásaimban, ami én magam vagyok: kesze-kusza gondolatörvény, elsősorban az emberi lelket leginkább foglalkoztató témákban. A Stylemagazinnál 2015-ben már jelentek meg írásaim, a jövőben heti rendszerességgel lesznek olvashatóak a szavakba zárt gondolataim.




Hűnek maradni önmagunkhoz

A legnagyobb hiba, ha másokra azért haragszunk meg, mert nem értenek meg minket, miközben mi magunk sem értjük önmagunkat. Az első és legfontosabb lecke az életben, hogy minden körülmény között maradjunk hűek önmagunkhoz. Ez pedig csak úgy tud működni, ha megismerjük a saját lelkünk világát, és felfedezzük annak minden zugát.

olvass tovább

Ismerkedés, a nagy szakítás után

Kezdek úgy tekinteni az ismerkedésre, mint egy igen kimagasló tudományágra. És rá kellett döbbennem, hogy ez a fajta tudás abszolút nincsen meg bennem. Valahogy a romantikus regények és filmek világát meg kellene próbálnom a valósággal ötvöznöm. Bár hiszem, hogy létezik az ismerkedésnek is forgatókönyvért kiáltó típusa, de erre még nem leltem rá, pontosabban nem éltem át.

olvass tovább

Az vagyok, aki vagyok, fogadd el!

Az ember, élete során rengeteget változik, mégis alapjaiban véve ugyanaz marad. Egy évtizedeken átívelő kapcsolatban lehet a legjobban érezni, hogy a másik fél az élet történéseinek hatására hogyan alakul, mivé formálódik, miközben megmarad éppen annak, akivel a közös történet kezdődött.

olvass tovább

Megrekedtem az életemben

A legtöbb ember életében van legalább egy olyan időszak, amikor úgy érzi, hogy megcsömörlött, nem halad, csak áll, és voltaképpen nem is tudja, merre kellene indulnia. Nem lát fényt és színeket, csak a hétköznapi rutin szerint teszi a dolgát, és közben egyre jobban elmélyül a szürke semmiben.

olvass tovább

Vánszorgok már a célom felé

Az élet olyan, mint egy társasjáték. Néha ott vannak a jutalmak, olykor rálépünk egy-egy csapdára, de az is előfordul, hogy nagyokat ugrunk előre a céljaink felé, de ugyanilyen eséllyel vissza is vethet a fene nagy igyekvés.

olvass tovább

Ne hagyj el… Ne lökj el…

Szépítheted a múltat, mit számít, ha másként érzek? Ha azt érzem cserbenhagytál, hátat fordítottál, nem voltál kíváncsi rám, a sikereimre, a fájdalmaimra, az egész életemre. Elhagytál engem, a családodat, mit sem törődve a fekélyes sebekkel. Így volt?

olvass tovább

A kudarc erősít?

Erre a kérdésre a legtöbb ember a saját történetével vagy történeteivel tudna válaszolni. Olyan életmesék léteznek a világban, amelyekről méltán rendezhetnének drámákat. Szívszorító, küzdelmekkel teli, kudarccal megtömött élettörténetek ezek, amelyeknek a vége nem a nagybetűs boldog befejezés.

olvass tovább

Nem lehet vége

Tudom, hogy butaság, de nem akarom, hogy elmenj. Addig nem, amíg meg nem értem, hogy mi történt, amíg meg nem tudom, hogy mi szúrta szíven a szerelmünket. Csak addig maradj, amíg néhány szóban elmondod. Máskülönben nem tudlak elengedni. Mert ha magyarázat nélkül lépsz ki az életemből, azzal örökre bezársz a meghasadt szívem börtönébe, és odaláncolsz az idők végezetéig.

olvass tovább

Fordulópontok az életben

A szüleinket és a nagyszüleinket látva, olyan egyértelműnek tűnik az emberi élet alakulása, a fordulópontok, a nagy lépések, szinte magától értetődően jönnek el az ember életébe. És szépen sorban felépül egy szabályos élet, annak minden pozitív és negatív hozadékával. Férjhez menni, gyereket szülni, családanyának és feleségnek lenni egyszerre, helytállni a munkahelyen, valahogyan így néz ki egy korabeli rendes élet.

olvass tovább