Ha folyton kritizálnak, az nem szeretet
Ha kioktatnak, megszégyenítenek, kisebbítenek, visszahúznak, kinevetnek, beléd rúgnak, neked esnek, az nem szeretet.
olvass továbbHa kioktatnak, megszégyenítenek, kisebbítenek, visszahúznak, kinevetnek, beléd rúgnak, neked esnek, az nem szeretet.
olvass tovább„Ezt most már tényleg nem hiszem el!”- kelsz ki magadból hangosan, mert már komolyan úgy érzed, hogy valaki egy nagyon csúnya tréfát játszik veled. Semmi sem jön össze és csak nézed, ahogyan az életed darabjaira hullik. Itt már a katasztrófa elhárítás sem segít, az univerzum kipécézett magának és sikeresen a padlóra küldött. - De várjunk csak, miért mosolyog rám szeretettel, kedvesen? Most akkor barátok vagyunk vagy ellenségek? Egyáltalán mit akar még tőlem?
olvass továbbTalán az egyik legnehezebb dolog a világon elfogadni azt a tényt, ha nem vagyunk elég jók valakinek. Ez nem jelenti azt, hogy egyébként nem vagyunk elég szépek, intelligensek, ambiciózusak, figyelmesek és odaadóak. Egyszerűen csak arról van szó, hogy a szeretetünket nem a megfelelő embernek szeretnénk adni. Ilyenkor általában magunkat okoljuk, pedig elegendő lenne kívülről vizsgálni a helyzetet, és észrevenni, hogy a szeretett személy nem illik hozzánk.
olvass továbbFeltűnt az, hogy többségében azok szoktak bocsánatot kérni, azok szoktak - képletesen értve - lehajtott fejjel olykor járkálni, akiknek a szíve nincs teljesen tele negatív érzelemmel? Akiknek nem az az első gondolatuk, hogy ki és micsoda a másik, hogy mennyire csúnya, buta, szerencsétlen, egoista, önző, érthetetlen, hanem akik igyekeznek mindenkivel szemben szeretettel fellépni, mert már tisztában vannak azzal, hogy egyetlen egy szó is mennyi bajt tud okozni a másikban.
olvass továbbGyerekkorunktól azt hallgatjuk, hogy milyen fontos, hogy idegennyelveket tanuljunk, hiszen manapság csak így lehet boldogulni a világban, és valóban nap, mint nap érezhetjük a saját bőrünkön, hogy mennyivel egyszerűbb egy olyan nyelven kifejezni magunkat, amelyen magabiztosan tudunk megszólalni. Amire azonban sokkal kevesebb figyelem irányul, az a szeretetnyelv, pedig ezen egyébként verbálisan közös nyelvet beszélő emberek kommunikációja is elbukhat.
olvass tovább„Minden ember annyit ér, amennyire tartja magát” – szokták mondani. Ez így igaz, ezért jó dolog, ha az tisztában vagyunk önmagunkkal, pozitív és negatív tulajdonságainkkal egyaránt. Akik nincsenek rendben önmagukkal, azok egy nehéz időszakban könnyen meginoghatnak. Ez egy ördögi kör: minél több a rossz hatás, annál több az önostorozás és persze annál kevesebb lesz az önszeretet. Néhány ilyen, ártatlannak tűnő önsanyargató mondat pedig észrevétlenül mérgezheti az életedet.
olvass továbbSok olyan ember fordul meg nálam, akiknek a lételeme az alkalmazkodás. Amint valakivel együtt vannak, az az első gondolatuk, hogy a másiknak hogyan lenne jó. Mire lenne neki szüksége? És miközben mindenki más igényeit nagyon is szem előtt tartják, a sajátjukról gyakran fogalmuk sincs. A kényszerű alkalmazkodás is az önszeretethiány egyik jele. Azt jelzi, hogy eltávolodtunk magunktól, a legbelső szükségleteinktől. Persze ez is egy tanult minta, amit gyerekkorban sajátítunk el.
olvass továbbAzt mondják, a bánat színpadiasan jön, de én úgy érzem, inkább hullámokban. A bánat sok arcot ölthet magára, megjelenhet dühként, szomorúságként és félelemként is, de formájától függetlenül nehéz lehet rajta túl lépni. A fájdalom gyakran a veszteség után következő érzelem, ez lehet a szeretett személy elvesztése, kapcsolat / házasság, álom, karrier vagy akár életünk válsága. Nagy veszteség esetén általában a bánat változó intenzitásban és szintekben következik be.
olvass továbbKevés annál frusztrálóbb érzés van a világon, mint amikor szükségünk lenne valakire, de senki sincs mellettünk. Keresztülmenni nehéz helyzeteken teljesen egyedül nagyon nehéz és lélekőrlő. Ugyanakkor sajnos szembe kell néznünk azzal az igazsággal, hogy ebben az életben csak magunkra számíthatunk.
olvass továbbA lelki társad, az ikerlángod, a szeretőd, az egyetlen igaz szerelmed, a barátod, bárhogy is nevezzük, de ő úgy fog szeretni téged, ahogy vagy. Nem fogják zavarni a tökéletlenségeid. Ez a személy elfogadja majd, aki vagy. Beleszeret a vad, páratlan oldaladba.
olvass továbbGyermekként részese lehettem egy melegséggel teli nagyszülők szeretetének. Igaz, már az egyik nagyszülőm nincsen közöttünk, de mindig emlékezni fogok azokra az időkre, amikor biciklivel értem jött az óvodába. Soha nem fogom elfeledni, a nagyival gyúrt tésztákat, amiket a babáimnak készítettünk. Még mindig, emlékszem rá.
olvass továbbEltelt annyi idő, hogy tisztábban lássam a képet. Eltelt annyi idő, hogy megértsem, az életben nem mindig azt kapjuk, amit remélünk. És főleg eltelt annyi idő, hogy azt is tudjam, ami igazán fontos volt, az akkor is az marad, ha már nincs velünk.
olvass továbbÖnös érdekek, ez az, amik a manipuláló embereket hajtja. Nem, picit se próbáld belemagyarázni, hogy csak jót akar neked. Jót akar, de magának. Ez a képesség, ami látszólag úgy néz ki, mint a szeretet, valójában az egyik legrejtettebb formája az érzelmi visszaélésnek. Csak azért, mert valami nem hazugság, még nem jelenti azt, hogy nem megtévesztő.
olvass továbbSzeretni vagy félni: melyik legyen? Muszáj dönteni? Miért kell e kettő közül választani? Lehetne szeretve félni, vagy félve szeretni – szeretni és félni. Persze jó volna nem félni, de ha egyszer tétje van! Akkor sem kötelező félni, mégis megtesszük szorgalmasan. Igazad van.
olvass továbbAbban a pillanatban, amikor először meglátott téged, beléd szeretett. A második pillanatban, amikor rámosolyogtál, tudta, hogy te vagy az a férfi, akit keresett. Tudta, hogy te vagy az, akivel szeretné leélni az életét.
olvass továbbNincs szebb érzés, mint amikor két szív egymásra talál és rálépnek a szerelmesek útjára. Ami ennél is szebb és különlegesebb, ha szerelmesek is maradnak. Azonban minden kapcsolatban megtörténik, hogy lehull a lepel és már nincs szavakkal körbeírás, csak a színtiszta őszinteség és egyszerűség.
olvass továbbIsmeritek azt az érzést, ami a feltételnélküliségről szól? Tudjátok, az a furcsa bizsergés, amit akkor tapasztaltok, amikor valaki olyannak adtok magatokból, a szeretetetekből, a jóságotokból, akitől nem vártok cserébe semmit. Sem hálát, sem kölcsönös érzéseket, sem jó szót. Egyszerűen azért teszitek, mert ösztönösen, szívből jön.
olvass továbbAz hogy túlgondolunk egy-egy dolgot, egyszerűen megoldható problémának tűnhet, de sajnos, ha valaki így éli mindennapjait, akkor minden, csak nem könnyű elengednie a túlbuzgó gondolatok kezét.
olvass továbbA kiteljesedett élethez szövetség kell. A szövetség iránti igazi vágy akkor jön létre, amikor már ezer éve járod az éjszakában üresre égett lelkek sivatagát. Nem alakul ki egyhamar. Hosszú az út a ráncos kezek egymásba kapaszkodó érintéséig.
olvass továbbMég mindig hezitálok, hogy kinyújtsam-e a kezem, hogy az ujjaimmal megérintsem az arcodat. Még mindig elkapom a tekintetem, ha úgy érzem, hogy túl mélyre merülnél a lelkemben. Mert még nem szeretlek, de tudom, hogy nagyon is tudnálak.
olvass tovább