Kulcsszó keresés /


Nem te vagy a túlérzékeny, hanem mások nem veszik figyelembe a határaidat

Nem te vagy túlérzékeny, hanem mások nem veszik figyelembe a határaidat, ami valljuk be furcsa és kellemetlen szituációkat eredményezhetnek az élet bármely területén, de főleg a magánéletben és a munkahelyeken. Hiszen még te érzed magad furcsán, hogy te viselkedsz nem megfelelően egy olyan társadalomban, ahol még a többségnek tanulnia kell a privátszféra és a személyes határok tiszteletben tartását.

olvass tovább

A mindent túlgondoló emberek

  • 2021. augusztus 31.

Kívülről nézve talán furcsának, szokatlannak, vagy értelmetlennek tűnhet, azonban vannak olyan emberek, akik hajlamosak mindent túlgondolni. Ők azok, akik mindenen hosszú-hosszú (sokkal több mint amennyit el tudnál képzelni) ideig gondolkoznak, túl sokat aggódnak, és hajlamosak mindennek túl feneket keríteni. Ez persze nem jelenti azt, hogy rosszabbak vagy jobbak lennének másoknál, mindössze azt, hogy vannak dolgok, amikhez teljesen máshogy állnak hozzá.

olvass tovább

Az élet elmegy mellettünk

  • 2021. augusztus 25.

A napokban pont azt meséltem egy barátnőmnek, hogy nem akarom, hogy az élet elmenjen mellettem. Nagyon furcsa, de ennek a mondatnak hihetetlen súlya van. Azzal indokoltam, hogy: - így is odaadtam csak úgy két és fél évet egy betegség kapcsán „potyára” az Életnek, és most szeretnék magamnak és a boldogságnak adni valamennyit végre. Erre ő azt felelte: Nem gondolod, hogy ez is érted történt meg?

olvass tovább

Szeretni feltétel nélkül

  • 2021. augusztus 23.

Ismeritek azt az érzést, ami a feltételnélküliségről szól? Tudjátok, az a furcsa bizsergés, amit akkor tapasztaltok, amikor valaki olyannak adtok magatokból, a szeretetetekből, a jóságotokból, akitől nem vártok cserébe semmit. Sem hálát, sem kölcsönös érzéseket, sem jó szót. Egyszerűen azért teszitek, mert ösztönösen, szívből jön. 

olvass tovább

Mióta furcsa az, ha az utcán valaki egyedül van, de mosolyog? Szégyen a boldogság?

Vajon mióta tart a sztereotípia, hogy a magyar emberek búskomorak, és hogy a metrón is csupa fáradt, meggyötört, mosolytalan személyiségeket látunk? Vajon mikor kezdtük el gyanútlanul méregetni egymást? Mitől is tartunk valójában? Hogy a másik fél belénk lát, és rájön, hogy mindaz, amit kialakítottunk magunkról, az csupán álca a túléléshez? A mindennapok túléléséhez. De valójában mióta is van az a felfogásunk, hogy csak túl kell élni a napokat?

olvass tovább

Ha csak üldözöl valamit, akkor a legjobb út az, ha elengeded

  • 2021. február 20.

Furcsa paradoxon, de igaz. Abban a pillanatban, hogy abbahagyjuk a valami után való sóvárgásunkat, valamilyen különös módon, hirtelen megérkezik az életünkbe. Sokszor évekig küzdünk, és azt gondoljuk, hogy ez a megfelelő megoldás, holott legtöbbször ezzel csak hátráltatjuk magunkat.

olvass tovább