Kulcsszó keresés /


Nem mindegy, hogy kibe engeded bele magad.

  • 2024. október 25.

Nem mindegy, hogy kibe engeded bele magad. Vagy kit engedsz magadba. Ez egy veszélyes játék. Veszélyes, mert az érzelmeid és a kémia elhomályosítják a tisztánlátást. Sok dolgot elrejtenek és sok dolgot beletesznek, ami nem is valóságos a másik lényébe.

olvass tovább

Nincs jogod elhasználni az érzéseimet csak azért, mert nem mersz önmagaddal szembenézni

Azt mondja, eltűntem, és érzed a súlyát annak, ahogy rád igyekezne rakni a terhet, mert még mindig nem érti, miért is szükséges önmagunkkal szembenézni. A saját képzelt valóságát, a valódiságtól való menekülésben van még mindig ahelyett, hogy felvállalja azt is, ami róla szól és nem csak rólam, nem csak a másikról. Meg sem hallja a másikat, hiszen nem kompatibilis azzal, ami a fejében zajlik. Mennyire hajlamosak vagyunk – mindenki, kivétel nélkül – ennyire bezárni magunkat, nem igaz? Lezárni valahogy a problémának tűnő kapcsolatokat, érzéseket, a másikat tűzve olykor a nyársra, persze, amikor megengedjük magunknak a feldolgozásokat, akkor a következő szintek egyike a beismerés lesz, amikor is megvalósul az, hogy valójában pont annyira vagyunk mindketten hibásak, amennyire senki sem. Külön emberek vagyunk, külön szívvel, múlttal, belső iránytűvel: mások a normalitásunk, az elfogadásaink, a megszokásaink, a megküzdési szokásaink. De ide el kell érni: a gyógyulást el kell kezdeni. Visszatérve az első mondatokhoz: a másik önmaga védekezésében hamisnak tartja, hogy minden két emberen múlik olyan szinten, hogy egymás viselkedését reagáljuk le tudat alatt. Nemcsak verbális, hanem fizikai párbeszéd is zajlik azok emberek között, akik az adott kapcsolatban vannak. Ha konstans szorongás van bennem miattad, akár 1%-ban is, és ezért nincs meg az a teljes bizalom, akkor igenis meg kell vizsgálni a másiknak is, hogy mit tesz ő ezért? De fordítva is igaz. A kapcsolatok párbeszédek: hangosan és halkan egyaránt, s ha ez nem működik, akkor fog minden kicsúszni a lábunk alól. Egymásra reagálunk. A barátság, egy szerelmi kapcsolat is két ember folytonos kommunikációja akkor is, ha a látható térben éppen csend van és káosz.

olvass tovább

Lehetek valaha elég jó? - Tényleg nárcisztikus az anyám?

Minden anya szereti a gyermekét, minden anya a legjobbat akarja szíve legdrágább kincsének. Legalábbis elviekben így mennek a dolgok. Aztán a kevésbé szerencséseket egyszer csak arcul csapja a valóság. Merthogy nem minden szülő alkalmas a szerepére és saját sebzettségük okán, bizony rengeteg fájdalmat tudnak okozni az állítólagosan imádott csemetéiknek.

olvass tovább

Magunkra vagyunk hagyva

Magára hagyott társadalom. Magára hagyott egyén. Kevesen vannak akiket követni lehet. A Nő nem követi a Férfit, a Férfi a nőt, a gyermek a szülőket és a szülő a gyermeket. Az egyéni szenvedésünk annyira lefoglal minket, hogy kizárja azt a valóságot ahol nem csak mi, hanem mások is vannak. A vezetés képessége alapvetően a programozott reakcióink és épìtményeink lebontása után történik. Azok kik ezt meglépték képesek utat mutatni és feladatuk is.

olvass tovább

Ez az életetek?

Nem tudok hozzászokni. Egyszerűen megdöbbent az emberek valósága. Az, amiben élnek. Figyelem a történeteiket és nézem, ahogy sodródnak. Nem értem. Vagy is nagyon. Így még rosszabb. Azon gondolkodom éltem-e valaha is így. Hogy? Teljes káoszban és drámában. Pont olyanban, amelyet még a legfelkészültebb drámaíró sem tudna megírni. Rájövök, hogy nem. Valahogy mindig időben kiültem a nézőtérre és nem mentem le a legaljára. Persze játszottam én is, hibáztam, csaltam, bántottam, de valahogy volt bennem éberség a megálljra.

olvass tovább

A nagy könyv

Sok esetben összekeverjük a valóságot az elképzelt valósággal. Édesanyám mindig azt mondja, az az ember akinek fontos vagy soha nem fog kétségek közt hagyni ennek a bizonyosságával kapcsolatban. A saját értékeidet nem kell, hogy kérdőre vond mert ott van. Szinte kézzel fogható, hogy értékes ember vagy. Egyszeri és megismételhetetlen, pont annyira, mint senki és mindenki ezen a földön. És milyen nagyon igaza van.

olvass tovább

Az adatok és a valóság – Ford Mustang Mach-E GT és a Tesla Y Preformance

Nem előszőr jár nálunk Mach-E, éppen ezért nem szerettem volna, hogy fölöslegesen ismételjem magam azzal kapcsolatban, hogy mit gondolok az elektromos Mustangról. Mit lehet benne igazán szeretni és mit kevésbé, függetlenül attól, hogy talán a legtöbb pro és kontra érvet ennél az autónál lehet felsorolni. Inkább egyfajta mítosz gyilkos módon a Tesla Y Performance-szal vetettük össze, kényelem, gyorsulás, minőség és ami a legfontosabb, fogyasztás szempontból.

olvass tovább

Mitől érzem magam kevesebbnek?

A mai generációtól eltekintve a legtöbb nő számára lassan fullasztóvá válik a tökéletességre való törekvés. Ehhez persze nem segít hozzá a közösségi média, ahonnan ránk omlik a tökéletesség kultusza egy olyan hamis kép alatt, amely nagy valószínűséggel sosem volt még csak köszönö viszonyban sem a valósággal.

olvass tovább

Sokan összetévesztik a függőséget a szerelemmel

  • 2024. február 01.

Amikor szerelembe esünk és leszáll a rózsaszín köd, akkor hajlamosak vagyunk egy kicsit elszakadni a valóságtól, és csak a szerelmüknek, és a kettőnk között izzó levegőnek élni. Mindent körbeleng a mámorító boldogság, kicsit hanyagoljuk a barátainkat, alig várjuk, hogy leteljen a munkaidőnk, és ismét a nagy Ő karjaiba dobhassuk magunkat. Egy idő után azonban nehéz eldönteni, hogy még mindig a kezdeti lelkesedésről, vagy már-már túl nagy függőségről van szó, ami a másikhoz láncol minket. Íme 10 dolog, ami arra utal, hogy inkább függőség, mintsem szerelem van közöttetek.

olvass tovább