A mai generációtól eltekintve a legtöbb nő számára lassan fullasztóvá válik a tökéletességre való törekvés. Ehhez persze nem segít hozzá a közösségi média, ahonnan ránk omlik a tökéletesség kultusza egy olyan hamis kép alatt, amely nagy valószínűséggel sosem volt még csak köszönö viszonyban sem a valósággal.

Nem is olyan régen arról beszéltem egy barátommal, hogy azért szeretek inkább európai rendezésű sorozatokat nézni, mert az ott megjelenő női karakterek valahogy sokkal valóságosabbak. Tetszett az, hogy újra megláttam a szépséget egy olyan nőben, akinek nem volt tökéletes feneke és a melle sem állt már olyan feszesen 32 éves korában, mint a huszonéveseknek. És tudjátok mit? Ez teljesen rendben van! Sőt! Nem csak, hogy rendben van, de nagyon is életszerű. 

Amikor a húszas éveim elején jártam, tökéletes melleim voltak. Kerek, feszes és telt. De elmúltam 33 és az idő engem sem kímélt. Fogytam is, valamint hatott rám a gravitáció és bár még most is relatív elégedett vagyok azzal, amit látok magamon meztelenül, mégis olykor belém hasít az érzés, hogy "ez már nem olyan, mint régen volt." Különösen frusztráló, amikor a social media-t pörgetem és azt látom, hogy mindenhonnan tökéletes testű lányok jönnek velem szembe. Aztán végigsétálok az utcán fél órával később és nézem, de nem látom ugyanezeket a tökéletese karaktereket. 

Fotó: Pinterest

Miért? Azért, mert ez az egész legyünk mindig tökéletesek kampány csak a virtuális világban állja meg a helyét. 

Korábban volt sok olyan poén a férfiak részéről, hogy online ismerkedés után ijedten távoztak a randiról, miután élőben látták a hölgyet. Ez azonban több, mint szomorú, ugyanakkor mégis van létjogosultsága. 

Vajon mekkora felelősség van rajtunk az által, hogy agyonra szerkesztett, filterezett képekkel haknizzuk körbe a közösségi médiás platformokat? Hogyan hat ez egy női mivoltra? 

Mindenki szereti a szépet és valahol mind bizonyos szintű elismerésre vágyunk, ugyanakkor felmerül bennem a kérdése, hogy mikor kanyarodtunk el ennyire önmagunktól, hogy képesek lettünk belehasonulni egy torz képbe, ami túlságosan távol áll a valóságtól ahhoz, hogy igaz legyen? És nem tudom, ki és hogyan van vele, de én a magam részéről már kicseszettül unom ezt. 

Az én testem, az én döntésem!

Ez a mondat mindig is inspirált. Ugyanakkor ki mondja azt, hogy csak akkor lehetek tökéletes, ha minden klappol rajtam? A saját tökéletességem abban rejlik, hogy elfogadom az esetleges tökéletlenségeimet. Beleértve ebbe a picit megereszkedett cicit, vagy a nem szétgyúrt "álom" feneket...satöbbi. A különbözőségeinkben van az igazi tökéletesség. 

Egyszer és mindenkorra fel kellene hagynunk azzal, hogy a tökéletességre törekszünk és ezzel egyfajta örök elégedetlenséget is beinvitálunk az életünkbe. Amelyről köztudott, hogy kéz a kézben jár azzal az érzéssel, hogy "nem vagyok elég". De tudod mit, én látlak téged. És hidd el, tökéletesen elég vagy!

33 éves nő vagyok, sosem leszek tökéletes és most végre ki is tudom mondani azt, hogy ez nem hiba. 

• önelfogadás önszeretet tökéletesség

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!