Kulcsszó keresés /


Mi is az a „birthday blues” és hogyan kezeljük?

  • 2022. május 05.

A „birthday blues” - avagy születésnapi depresszió gyakran felnőttkorban jelentkezik, amikor az öregedéstől való félelem elveszi ennek a fontos eseménynek az ünnepi aspektusát. Szomorúnak, stresszesnek érezzük magunkat, félünk a meglepetésektől, illetve a túlságosan tolakodó születésnapi üzenetektől - egyszóval azt kívánjuk, bárcsak senki ne emlékezne a születésünk napjára.

olvass tovább

Az időnk az ami véges, nem a szeretet

Túl stresszes most ez az időszak, túl sok a munka, és kevés az energia, a türelem. Ezeket hozzuk fel általában kifogásokként, miért is nem tudunk türelmesen, elfogadóan, empatikusan, és nem utolsó sorban szeretetteljes módon kommunikálni a másikkal. Erre mindent rá lehet húzni. Szinte kivétel nélkül így teszünk. Egy generációkon átívelő, emberek által generált tragédiáról van itt szó.

olvass tovább

Hallgatok, mert könnyebb a hallgatást választani

„A gyengék fegyveréhez folyamodom: hallgatok.” Robert Merle: Védett férfiak című könyvében olvasható ez az előző idézet. Tovább olvasol, mert fel sem fogod a mondat jelentőségét és fontosságát. De a harmadik mondatnál megtorpansz, vagy a következő bekezdésnél, és visszamész erre a mondatra. „A gyengék fegyveréhez folyamodom: hallgatok.”

olvass tovább

A túlgondolás művészete

Ültem a kádban és csak engedtem magamra a forró vizet. Belégzés… Kilégzés… Mintha kifacsarták volna belőlem az életet. Egészen olyan volt, mint egy delíriumos álom, amit nem tudtam megállítani, csak történt velem. Már nem tudtam eldönteni, hogy a könnyeim vagy a víz meleg gőzének harmatát éreztem arcomon.

olvass tovább

Adj időt!

Számtalanszor vagyunk türelmetlenek, és számtalanszor sürgetünk dolgokat, akár magunk, akár mások érdekében. Vajon meddig tartható egy - egy ilyen állapot, és meddig tudjuk húzni, azt, hogy elmondjuk a másiknak érzéseinket, és azt, hogy mi bánt minket legbelül.

olvass tovább

Hazudhatok magamnak is?

Néha azt érzem, hogy fáradhatatlanul csatangolok az utamon, szünet nélkül, és nem találok semmit sem, ami kapaszkodót jelentene, egy kis pihenőt a szélviharban. Időnként még az is nehezemre esik, hogy saját magamnak valljam be az érzéseimet. A manír nélküli, felszínt is felhasító érzéseket. Pedig lenne mit mondanom. Lenne mit mesélnem. A nagyvilágba kiáltanám, hogy úgy érzem nem bírom a súlyos terhet, ami a vállamra nehezedik.

olvass tovább