Kövess minket Facebookon.
Szabó Rebeka
Való igaz. Nem minden nap ér bennünket ugyanaz az intenzív érzés, ami átjárja még a bennünk lévő megfoghatatlant is. Előtted van a kép? Ahogy a nap süt, de épp annyira, hogy élvezd minden egyes kellemes szikráját. Hogy még a levegő is simogat, és a horizont egybeolvad egy végtelen mindenséggel.
olvass tovább
Kovács-Vass Réka
Úgy gondolom, és ebben meg is szoktak erősíteni, hogy nem voltam elviselhetetlen tini, nem számítottam nehéz esetnek, és a lázadozás sem volt a kenyerem, viszont az tény, hogy időnként előfordult, hogy ellent mondtam a szüleimnek, különösen az anyukámnak. Ez többnyire azért volt, mert ő próbált nekem teljesen logikus és racionális tanácsokat, amiket én élből elutasítottam, és szent meggyőződéssel állítottam az ellenkezőjét. Azóta persze felnőttem, és rá kellett jönnöm, hogy természetesen mindenben tökélesen igaza volt!
olvass továbbEgy illat olyan, akár egy jó fénykép, megörökíti a pillanatot. A Versace Crystal illatai fantasztikus aromájukkal könnyedén felidézhetik bennünk a felejthetetlen emlékeket. Találd meg Te is a kedvencedet a Versace „gyémántjai” közül.
olvass továbbA szakítás fájó, mardosó érzése mindenkit gyötört már. Az emlékekbe feledkezel néha kevesebb, néha több időre. Sokat sírsz, erre mindig megvan az ok, hiszen a belső szomorúság uralkodik rajtad. A hiánya elviselhetetlen, de te is tudod, hogy tovább kell lépned, ennyivel tartozol magadnak, hogy el tudd kezdeni a folyamatot.
olvass tovább
Pacher Gábor
Az elengedés csupán egy szó, melynek hallatán szinte minden embernek negatív töltetű emlékek jutnak az eszébe. Negatívak, melyek mértéke egyénenként változó, ugyanakkor mindenkinek megvan a saját története, miért volt annyira nehéz elengedni egy korábbi párkapcsolatát. Minden ember más, minden kapcsolat más, melyekben mindig új kihívásokkal találod szembe magad. Minden lezárás is más, mind más dolgok miatt válnak nehezebbé, vagy éppen könnyebbé.
olvass továbbHa végiggondolod azt, hogy most hol tartasz, akkor mit látsz? Idézd fel azokat a helyeket, ahol jártál, és azokat az emlékeket, amik mélyen benned vannak most is. Emlékezzen azokra a barátokra, akikkel együtt nőttél fel, és akiktől idővel eltávolodtál ilyen vagy olyan okokból kifolyólag.
olvass továbbAz emlékeinket gondosan elhelyezve egy zsákban a hátunkon cipeljük. Ragaszkodunk hozzájuk, mert ez az egyetlen dolog ami örökre megmarad a múltunkból és az állandóan változó, múlandó énünkből. Őrizgetjük őket, mert ezekhez tudunk visszasétálni egy önmarcangoló találkozásra amikor csendben elkezd távozni mellőlünk minden. Közben hajlamosak vagyunk megfeledkezni róla, hogy ezeknek a nehezékeknek a súlyai csak megtörnek bennünket.
olvass tovább
Szabó Alexandra
Reggel felébredtem, és nem voltam jól. Kimentem megmosni az arcomat, aztán nekiláttam a reggeli készülődésnek. Elővettem a tőled kapott sminktükröt, amit leejtettem, és megrepedt, pont akkor, amikor beköltöztem az új lakásba. Nélküled. Próbálom magam jobb kedvre deríteni, de nem megy. Miattad nem megy, mert mindenhol ott vagy.
olvass továbbMiért szeretnénk folyton olyan dolgokon változtatni, amikre már nincs lehetőség? El kell fogadni, hogy a múlt az múlt, aminek már régen vége, és sajnos a hibákon és a kudarcokon rágódni senkinek sem jó. Vissza kell tartani a rossz érzéseket, és csak a szép emlékeken nosztalgiázni, különben a jelenünk kárára válhat. Íme, néhány indok, ami miatt mindenkinek érdemes lenne elengednie a fájó emlékeket.
olvass továbbVannak szerelmek, amik nem tűrik a múltidézést. Talán joggal, sőt igazából, ha érzelmileg elköteleződünk a másik iránt, akkor azon túl, hogy feltárjuk a régi tapasztalatokat és a múltcsomagot, mégsem húzzuk-vonjuk új kapcsolatunkba a múltunk sleppjét.
olvass tovább
Mertain Lilla
Emlékek. Milyen jó érzés is, amikor vissza tudunk emlékezni egy-egy jó pillanatra, vagy akár rosszra, hiszen nem baj, ha az is volt, az életünkhöz hozzá tartozik. Bátran kell vállalni.
olvass továbbMiért szeretnénk folyton olyan dolgokon változtatni, amikre már nincs lehetőség? El kell fogadni, hogy a múlt az múlt, aminek már régen vége, és sajnos a hibákon és a kudarcokon rágódni senkinek sem jó. Vissza kell tartani a rossz érzéseket, és csak a szép emlékeken nosztalgiázni, különben a jelenünk kárára válhat. Íme, néhány indok, ami miatt mindenkinek érdemes lenne elengednie a fájó emlékeket.
olvass tovább
Kovács-Vass Réka
Végre valahára beköszöntött a nyár és utazhatunk is, így itt az ideje, hogy új nyaralós emlékeket gyűjtsünk. Ha szívesebben fedezel fel új városokat, mint sütteted magad a tengerparton, akkor ezúttal neked hoztunk pár outfit ötletet. Mutatjuk a kedvenceinket!
olvass tovább
Kovács-Vass Réka
Ha évekkel ezelőtt valaki megkérdezte volna, hogy melyek azok a bosszantó apróságok, amelyekről szívesen lemondanánk, azok között a sorban állás, a lökdösődő tömeg vagy éppen egy idegesítő "szomszéd" a moziban biztosan ott lett volna. Az elmúlt egy évben azonban sok mindent át kellett értékelnünk, például szembesülhettünk azzal, hogy mennyi minden hiányik az életünkből, amiktől korábban legszívesebben megszabadultunk volna.
olvass tovább
Szabó Rebeka
Néha a csend körülölel és a nyugodt percek emlékképeket vetítenek elém, én pedig ilyenkor csak arra gondolok: újra lennék gyermek. És akkor magam előtt látom a pirospozsgás arcú kislányt, aki egyszerre nevet és rohan megállás nélkül, hiába hívják a szülei vacsorázni.
olvass tovább
Kántor István
Ki a fenét érdekelne egy olyan film, ami szárazon elmeséli, ami történt. Unalomba fulladna, rideg és érzéketlen lenne, mert nem az számít igazán, ami történik, hanem ami közben az emberben, a lelkében, a fejében lezajlik. A gondolati- és érzelmi szinten pörgő színes kavalkád. Az a megbokrosodott ló, amelyik a benne lévő zavart és félelmet átadja az izmainak, majd tombolni kezd.
olvass tovább
Mertain Lilla
Ülök a földön, kezemben tartva a fényképedet, a közös fényképeinket, és nem értem magamat. Nézem őket, előjönnek az emlékek, és sír a lelkem. Sír a hiányodtól, sír, hogy miért történt velünk, ami történt, és sír, mert tudja a te szíved már másé.
olvass tovább
Kántor István
Nem, nem vagyok hajlandó a magyar címét leírni. Világbajnokok lehetünk extrán debil filmcím átírásokban. A magyar címe miatt nem néztem meg moziban, és ezt sosem bocsátom meg annak, aki ezt a torzszüleményt elkövette. Dühöngés vége. Beszéljünk a filmről, mert az viszont extrán megérdemli az ajánlót.
olvass tovább
Kántor István
Hosszas könyörgés és szűnni nem akaró unszolás után olykor megengedte, hogy vele menjek, mikor éjszakás műszakba indult, mindig élére vasalt inggel és jókedvvel. Olyankor a meglehetősen széles íróasztal alatt terített nekem “ágyat”. Kábelrengeteg lógott az asztal mögött, vékony fekete indák sokasága.
olvass tovább
Kántor István
Az utóbbi hónapokban világszerte milliókban volt mérhető azoknak a száma, akik mélységében élték meg az elszigeteltséget egyedülállóként. Míg a családok éppen egymás tyúkszemén tapostak versengve, egymás idegein pengettek soha véget nem érő metálfutamokat, addig a másik végletben számtalan facér férfira, nőre szakadt rá a csend. Vagy a magány. Az elszigeteltség érzése. Ez az érzés azonban nem csak az ilyen emberek “kiváltsága”.
olvass tovább
