Tavaszi beszélgetés Ágnessel

Odakint, kellemes napsütés melegíti fel az oly sokáig fagyoskodó utcákat, és mintha a szívek is kezdenének felmelegedni. Időtlen idők óta vártuk a tavasz ébredését, éppúgy ahogy ezt a nem mindennapi találkozást is Ágnessel, akivel egyik kedvenc kávézójában beszélgettünk, Erdélyről, Indiáról, Moszkváról és még megannyi másról.

Budapest belvárosában fellélegzett az élet, hirtelen felébredt az alvó város, a szürke házak ablakaiban színes virágok nyiladoznak. Egy régi korokat megidéző, patinás kávézóban találkoztam Ágnessel, aki ragyogóbb, mint valaha, üdesége és mély mondanivalója, bevallom magával ragadt. Annyi minden történt vele az utóbbi időben, és a jelen is oly mozgalmas napokat kíván a sokoldalú énekesnőtől, hogy csak kapkodtam a fejem a válaszok hallatán. Ágnes dalai, nagyrészt összekapcsolódnak az általa oly nagyra tartott költészettel, előadási során megszűni a külvilág, ketten maradnak a színpadon, ő és a zene.

Mit jelent számodra a költészet, irodalom, mit jelent József Attila és Radnóti? Miért pont ők?
A költészet a kommunikáció része számomra, méghozzá azon része, amit nem akárkinek és nem akárhogyan, de elsősorban művelni kell. Ők és még néhányan művelték és cselekedték a “költészetet”, és nem akárhogyan. Azért pont Ők, amiért pont én. Éppúgy, mint az életben, a zenében is van egyfajta méltóság. Amikor a Radnóti album kapcsán Gyarmati Fanni nénivel, az akkor száz éves, Radnóti Miklósnéval beszélgettünk, cseppet sem a hovatartozásról volt szó, hanem összegezve egy minden kort és beállítottságot áthidaló rokon identitásról, amire a teljes emberiség támaszkodhat. Minden nap tennünk kell azért, hogy az emberi méltóság lángja ne aludjon ki. A zenének, mint bármilyen befektetett munkának, akárcsak az emberi életnek a legjobb esetben gyümölcse fakad. Ahogy a növény igényli a törődést, úgy az alkotó ember, így én is rengeteg energiát fordítottam, úgymond a fiatalságom nagyon erős hányadát belefektettem ezekbe a kutatási előmunkálatokba, hiszen szívügyemnek tekintem, mindkét lemez létrejöttét.

Hogy kerültél a Szűz és a Szörny előadás, Kautzky Armand közelébe? Mi a szereped? Hogy jött India?
Úgy, hogy csörgött a telefonom, felvettem, és megszólalt az a “hű de ismerős” hang: “Kezét csókolom, Kautzky Armand vagyok, Ágnes?”. De Armand-közelben évek óta vagyok, csak nem tudtam róla! ...A dalaimmal, az autójában, amelynek, mint kiderült szériatartozéka a Férfiszóval című József Attila lemezem. Már korábban kereste a lehetséges keresztmetszetet köztünk, és aznap vetítette épp a Magyar Televízió a koncertfilmet a Müpában tartott nagykoncertemről, amiről megint csak nem tudtam, - hiszen nincs tévém - de Ő nézte. És jött ez a darab. És jött Armand, hogy mi lenne ha... az én dalaim ott lennének benne, vagy én, vagy mindkettő. Szabad kezet kaptam. Bementem egy próbára, és megírtam a dalokat. Aztán maradtam. A nézők szerint én vagyok a lelkiismeret. A megtörtént eset kapcsán íródott tragikomédia 26 teltházas előadáson van túl Armand rendezésében, aki mindig elmondja a függöny mögött, hogy csak azt sajnálja, hogy Ő nem játszik benne:). Az idén pedig több darab közül választották a miénket egy indiai nemzetközi színházi fesztiválra, ennek keretében két államban játszottunk teltház előtt, magyarul, angol felirattal, indiai közönség előtt.

Tudni rólad, hogy ha nagyon el akarsz vonulni és IGAZI csendre vágysz, akkor Erdélybe menekülsz. Erdély pár szóban?
Pár szóban? Viccelsz?:) A puliszka összes változatát végigkóstolom, amerre csak járok, s hogy az épp kolbászos vagy csokis tejfölös, mindegy csak legyen! Erdélybe nem “menekülök”, de valóban, ha tehetem a legkülönbözőbb célokkal és módokon szívesen megyek. Először 15 évesen voltam egy hosszabb úton, amely minden szempontból meghatározó részem lett. És 15 évvel később most újra csónakba ültem a Gyilkos Tó vizén. Közben persze többször koncerteztem kint, Marosvásárhelyen közel 10000 ember állt velem szemben, amikor kiléptem a színpadra.

Azóta utaztam egyedül, társasággal, zarándokúton, kutatási céllal, csángó vidéken vagy Vass Albert nyomán, az is előfordult, hogy éppen csak jött az érzés: mennem kell , beültem az autóba majd ezer kilométer múlva kiszálltam és vettem egy olyan jó mély és igazán nagy levegőt. A Szent Anna tónál, a kápolnában énekeltem, a csíksomlyói hegytetőn, mezítláb furulyáztam az arra járóknak, magunknak, a hegyeknek, az égnek és völgynek. Tusnádfürdőn, a jó embereken kívül egy hatalmas medvével is találkoztam, akiről rövidesen kiderült, hogy bizony nincs egyedül! A legutóbbi karácsonyi időszak teljes ünnepi egészét pedig a Déli Kárpátok felé, árvaházakban töltöttem. Böjte Atyával utaztam ki még december közepén, és több gyermekotthon, valamint kolostor mellett, a dévai templom is megtelt az ünnepi misére és énekszóra, de az ott egy egész más világ, egy másik India másik előszobája.

Apropó India, mit jelent számodra, változtatott benned valamit?
Más dolog az, hogy mit jelent számomra India, és egy teljesen más dolog ott lenni és megtapasztalni a könyvekben nem leírtakat. India maga a szélsőség, a szürreális valóság, az állandó esetlegesség, a káosz, a zaj, sok- sok sár, még több motor, és töménytelen mennyiségű curry. India az a hely, ahol az elefántot a belső sávban vagy kikerülöd, vagy kikerülöd. Teológiával és pszichológiával is foglalkozom, így egész más szemmel nézem és látom ezt a kultúrát, mint pl. egy turista. Bennem semmit nem változtatott – maximum az a gyomorrontás, amit egy dél-indiai vacsorán nyertem:) - de azt a bizonyos “lakni valahol” típusú magyar törekvést egészen átértékeltem.

Mikor ez az interjú megjelenik, te éppen Moszkvában vendégszerepelsz. Hogy is van ez?
A Moszkvai Magyar Kulturális Intézet meghívására, hogy képviseljem hazánk költészetét dalaimmal személyesen, a legnagyobb örömmel mondtam igent! Általános iskolás korom óta terveztem, hogy egyszer mindenképp szeretnék elmenni Moszkvába, persze azt nem gondoltam, hogy ilyen módon.
Április 11-én este, a Magyar Költészet Napja alkalmából hangversenyezem, ahol ezúttal a meghitt szólisztikus zenei hangulatú estén, nem csak mi magyarok ünnepelünk! Sőt, az érkező közönség többségében orosz! Olyan oroszok, akik hallani vágyják a magyar nyelvet, dalt és költészetet még akkor is, ha nem tudnak magyarul, de lesznek hungarológusok is, és olyanok, akik épp most ismerkednek nyelvünkkel és kultúránkkal. Külön ajándék, hogy a Vörös tértől 10 percnyi sétára fogok lakni, így a szamovárok mellett, nyakamba veszem a híres moszkvai metrót, a Kremlint, és az Arbat után talán még némi Bolshoi színház is belefér:).

Mondd el kérlek egy-egy szóban, mit jelentenek az alábbi szavak NEKED: Hit, Remény, Szeretet, Szerelem
HIT – Értelem, Kapcsolat, Állandóság, Hűség
REMÉNY – Bizalom, Krisztus, Öröm, Állhatatosság
SZERETET – Sérthetetlenség, Biztonság, Mindig Cselekvő Jóakarat
SZERELEM? – Szétválaszthatatlan Egység, Teljesség
Sok sikert kívánunk Ágnesnek a további úton és reméljük, Moszkvából egy tartalmas élménybeszámolóval tér haza, hogy itthon is újra színpadra léphessen!

Frenyó Krisztina
Ágnesről bővebben: www.agnesmusic.hu
Fotók: Varga Csaba