Nem ingerülten mondom ezt, hanem már nyugodtan. Nyugodtan, mert tudom, hogy úgyis lesz valahogy, hisz olyan még nem volt, hogy ne lett volna. Nyugodtan, mert tudom, hogy minden nap egy ajándék, és az én döntésem kérdése, hogy hogyan tekintek a dolgokra.

Már nem ugrom rögtön, csak mert a másik nem tiszteli az időmet, és folyton elhalasztja a találkozóinkat, majd az utolsó pillanatban szól, hogy mégis jó neki.

Nem fogok mindent eldobni csak azért, hogy olyan embereket tegyek boldoggá, akik hetek óta vissza sem tudnak kérdezni, hogy velem mi a helyzet.

Nem fogom hagyni, hogy valaki csak azért megcsókoljon, mert kedves velem, akkor, ha nem érzem a szikrát.  Nem fogom magam rosszul érezni a döntéseim miatt, mert igenis mindig van választási lehetőségünk.  

Lehet, hogy van, akinek jobban tetszik az a lány, aki pár éve voltam. Akin át lehetett lépni. De már nem akarok mindenkinek megfelelni, már az a fontos, hogy én mit gondolok saját magamról.

És igenis el fogok sétálni, ha nem érzem magam megbecsülve, mert többé már nem vagyok B opció. Már levedlettem ezt.

• elengedés fejlődés kapcsolatok önbecsülés tisztelet

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!