Zárt szívvel nem lehet szeretni

Szívünk igazi gyógyulása, pontosan akkor kezdődik, mikor elfogadjuk, akik most vagyunk. Például érzékenyek vagyunk, sebezhetőek, nem tudunk nyitni, megcsaltak és ez még fáj, de elnyomtuk. Gyámoltalanná válunk, ha az érzéseinkről kell beszélni, félünk elköteleződni, vagy félünk a felelősségtől stb. Sokszor, mikor ezt már nem utasítjuk el magunkban, el is múlik a jelentősége, és ráeszmélünk, hogy ezek már rég nem is mi vagyunk. Cipeltük, ragaszkodtunk hozzá, mert az ellenállással már hozzánk nőttek ezek a fájdalmak, azonosultunk velük, de csak addig tarthat minket félelemben az a valami, amíg el nem fogadjuk, hogy jelen van bennünk az a blokk, és amikor elfogadjuk, elveszíti felettünk a hatalmát.

Szeretni önmagunkat azért nehéz, mert a tökéletesség hajszolása él bennünk, és úgy hisszük, hiányosságainkkal, vagy gyengeségeinkkel, már nem is vagyunk azok.

Szeretni önmagunkat, azért nehéz, mert a tökéletesség hajszolása él bennünk, és úgy gondoljuk, hiányosságainkkal, vagy gyengeségeinkkel, már nem is vagyunk azok. Sokkal egyszerűbben látjuk meg a hibáinkat, mint az erősségeinket, és azt hisszük, hogy a gyengeségeink elítélendőek, ezért elutasítjuk magunkat. Pedig ez nem igaz. Mindenkinek vannak hibái, senki sem tökéletes. Mikor végre elfogadjuk ezeket a kibillenéseinket, sokkal erősebbek, magabiztosabbak leszünk. Tisztába jövünk saját magunkkal, és nem hibásként értékeljük önmagunkat, csupán megértjük, hogy az élet tapasztalatai, nyomot hagytak bennünk, de hatalmunkban áll elengedni ezeket szeretettel. Megnyitni a szívünket, valaki másnak, nem egyenlő azzal, hogy feltárod a másiknak az összes sérelmeidet.

Ez a Te elfogadásodról szól, ezt a csatát neked kell megvívnod, és rendezned. Önmagad felvállalása, azzal kezdődik, hogy nem mutatod azt, aki nem vagy. Ha te türelmes vagy magadhoz, és hajlandó vagy szeretettel fordulni minden rejtett kis zugod felé, akkor az a valaki sem fog meghátrálni, és elutasítani, akinek igazán fontos vagy, mert végre te is fontos vagy magadnak.

Ez az ember, elegendő időt fog neked adni, hogy te a bizalmadba fogadd, és lépésről, lépesre, kibontakozz mellette, úgy, ahogyan te is alázatot, és türelmet ajándékozol magadnak. Ez az ember, meg fogja látni, hogy te is csak egy rögös útról jöttél, és megértéssel fog közelíteni feléd, hogy valóban megismerhessen téged, aki igazán vagy, de egy ember sem képes szeretni, amíg te nem szereted minden részedet úgy, ahogy van. Éppen ezért, neked kell igent mondanod, és elköteleződnöd magad mellett. Neked kell elhinnéd, hogy megérdemelsz minden jót.

Felfedezned újra, hogy te ki vagy most, és ezt a valakit, nem elrejted önmagadban, hanem megmutatod a világnak. Mikor igazán önmagad vagy, talán lesznek, akik félre állnak, lesznek olyanok, akik még nem tudják az ego játékát feladni és bírálni fognak, de neked akkor is csak a szíved szavát kell követned, és végre azzá válni, aki mindig is voltál. Minél jobban hajlandó vagy a szívedet kitárni, annál több szépséget leszel képes befogadni, és ebbe a nyitott szívbe tud megérkezni az a valaki, akit megérdemelsz, aki pontosan azt kereste, aki te vagy a zárt ablakaid mögött.

További írásaim itt és itt!

Instagram ITT

Előző

2 / 2. oldal

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!