Ha meg tudod élni a boldog egyedüllétet, a belülről fakadó oktalan örömöt, akkor készen állsz egy boldog társkapcsolat megélélésére is. Aki ugyanis nem szerette meg önmagát, az hogy adhatna valódi szeretetet?

A társkapcsolatot két egyenlő fél testesíti meg. Nincsenek egyenlőtlen, felborult és felcserélt szerepek, nem “uralja le” egyik a másikat. Tiszta és szabad akaratukból, de nem a szerelem álarcában és álcájában megjelenő, ego diktálta kényszer miatt vannak együtt. Nem függnek, ezért nincs kényszeres ragaszkodás sem. Ha valamiért véget ér a kapcsolatuk, szeretettel ér véget, ugyanis a szeretetet és a boldogságot nem a kapcsolatból eredeztetik, hanem abba teszik bele.

Elképzelhető, hogy valaki jobb, képesebb, erősebb vagy gyengébb valamiben, de ebből egyik fél sem kovácsol előnyt a társa hátrányára. Tudják, hogy ez nem egy játszma, ahol pont jár azért, ha hibára kényszerítik a másikat. Ellenben egy oldalon állnak, egy csapatban játszanak, és nem csak nézik, hanem egymás örömére játszák is a játékot.

Amennyiben szükséges, tudnak és képesek is kompromisszumot kötni egymásért, és a “Mi”-ért.

A társkapcsolat másik jellegzetessége, hogy a felek önmagukat teljesen felvállalva tudnak kiteljesedni benne. A társkapcsolat alapja a bizalom. Az önbizalom. Mindenkinek az önmagából fakadó, önmagába és a másikba vetett bizalma.

További írásaimat a Facebook oldalamon olvashatod.

• kapcsolat párkapcsolat Pilát Gábor szerelem társkapcsolat

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!