Szerelmünkből barátság maradt

A párkapcsolatokban a szerelem bizony szeretetté szelídül át. Ez egy olyan erős és mély érzés, ami sokkal stabilabban tart össze két embert, mint egy perzselő szenvedély. De persze van egy pont, amikor észre kell venni, hogy ez a szeretet a barátság fogalmát fedi le.

A szerelem nagyon felemelő érzés, és az is, ami utána jön. Hiszen amikor elkezd két ember egy egységet alkotni, az megadja azt a fajta biztonságot, amire mindig is vágytunk. A párkapcsolatban élőknek jellemzően meglesznek a saját szokásaik, saját kialakult „nyelvük” van, amit csak ők értenek, és persze jó esetben egymás legfőbb támaszai és bizalmasai is lesznek. Azonban körbetekintve a környezetünkben, számos olyan párt látunk, akiknél miután lehullott a rózsaszín lepel, és végig tapostak még néhány ráadás évet együtt, a férfi és a nő megszűnt létezni, klasszikus értelemben. Egy szerelmi kapcsolatból, barátság lett.

Mielőtt félreértés adódna, természetesen a szerelmünk, egyben a barátunk is, de ez esetben csupán csak barátságról van már szó. Hogy mik is azok a jelek, amik nagyon sokáig fel sem tűnnek igazán? Már nem vágyják egymás érintését, nem érzik égető szükségét annak, hogy tetszenek a másiknak, hogy minden életeseményükbe azonnal beavassák társukat. Nem akarnak több, tartalmasabb élményt begyűjteni, nincsenek messzemenő közös tervek. Lett egy amolyan szép, és nyugodt állóvíz, ahol bár el lehet vegetálni, de hosszútávon a vágy és a szerelemre való éhség, felemészti majd ezt a megmaradt állóvizet. Mert akár tetszik, akár nem, mindannyian akkor élünk igazán, ha érzünk. Ha van valami, ami folyamatosan mozgásban tart. A legnagyobb probléma ezzel az egésszel nem is az, hogy bár fájó, ha egy kapcsolat ebbe a mederbe megy, de még fájóbb, hogy rengeteg ember a félelmeitől vezérelve inkább mégis benne marad ebben a számára ugyan kényelmes, de valójában boldogtalan élethelyzetben. Ilyenkor vannak, akik megpróbálnak struccpolitikát folytatni, elnyomni a valódi hiányérzetüket, és úgy tesznek, mintha nem látnák az égbe kiáltó jeleket. Vannak, akik látják pontosan jól a helyzetet, de ilyen vagy olyan okból kifolyólag nem mernek mozdulni, illetve de, a félrelépés mezejére. Ezzel pótolva a testi és a lelki hiányosságokat. Mert bár tudják, hogy a társuk, akit még mindig sokra tartanak és szeretnek - mint embert, mint barátot, mint családot- megadja nekik a figyelmet és támogatást, de bizony ez a fajta törődés koránt sem olyan, mint amikor attól kapod meg, aki inspirál és megmozgat legbelül. A testi kielégülés egy harmadik féllel ebben az esetben szinte száz százalék, hogy nem pusztán a nemi vágyról szól. Hanem arról a bizonyos űrnek a betöltéséről, amit magával von egy olyan párkapcsolat, ahol már csak a barátság, és a szeretetnek ilyen formája tart össze két ember. Így érdemes végig gondolni magunkban - és most tegyük félre az ítélkezést, ami a megcsalással kapcsolatban a fejünkben van –mi is lenne ennek a történetnek a valódi megoldása. Ha ez egy kérdés, akkor a válasz rá azt hiszem mindannyiunk számára egyértelmű. Az elengedés.

Azzal kevésbé ártunk annak, akit szeretünk, ha tisztán és őszintén elmondjuk, számunkra a kapcsolat már nem több egy mély emberi kapocsnál, barátságnál. Meg kell hagyni az esélyét annak, hogy a társunk is, és mi magunk is megtaláljuk azt, aki mellett nem szunnyad a vágy, az érzelmek, és aki mellett talán képesek leszünk végleg lehorgonyozni.

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!