Ugye ismerős, amikor először észreveszed a jeleit annak, hogy valami nem működik jól a kapcsolatotokban, azonban mégis próbálod elhessegetni a gondolatot, és mindent megteszel annak érdekében, hogy látszólag minden megfelelően menjen tovább? Az érzés azonban kezd elhatalmasodni, egyre több mindenbe tudsz belekötni, egyre többet szorongsz, és egyre többször érzed azt, hogy legszívesebben menekülnél.

Egy idő után már egyáltalán nem látsz más megoldást, mint a szakítás, és napról-napra azon gondolkozol, hogy vajon mikor, és hogyan kellene ezt felvezetned. Vajon csak benned jelentek meg kétségek? Vagy a párod is így érez, és ő is inkább kivár?

Amikor már nem látsz más megoldást, valóban előhozakodsz a témával, és hosszas beszélgetés, némi veszekedés, közös sírás után eldöntitek, hogy inkább legyen vége. Legyen vége annak ellenére, hogy láttátok a közös jövőtöket, hogy már elneveztétek a még meg nem született gyerekeiteket, tudjátok, hogy hol lesz nyaralótok, és hol szeretnétek együtt megöregedni.

Az döntés kezdetben felszabadító érzést hoz magával, hiszen megszűnik a hetek, vagy akár már hónapok óta tartó szorongás, úgy érzed, újra szabad lehetsz, és lekezdheted újra felépíteni az életedet. Emellett azonban megjelenik a szívszorító fájdalom is, és minél többet töprengsz a múlton, annál inkább hangsúlyossá válnak a kétségek. A kétségek, hogy vajon valóban jól döntöttetek-e? Vajon tényleg olyan nagyok voltak azok a problémák? Vajon tényleg nem lehetett volna helyrehozni a dolgokat? Nem lehet, hogy egyszerűen csak többet kellett volna beszélnetek az érzéseitekről? Valaki más mellett vajon egyszerűbb lesz? Egyáltalán lesz valaki más?

Hiányoznak a közös szokások, hiányzik a közös rutin, a becenevek, a beszélgetések, a közös nevetések, hiányzik az illata, a nevetése. Emiatt folyamatosan megkérdőjelezed a döntésed, és elgondolkozol rajta, hogy talán helyre kellene hozni. Talán újra kellene kezdeni.

Ördögi körbe kerülsz, hiszen éppen amiatt léptél ki a kapcsolatból, hogy elmúljon a szorongás, a kétségek, ennek ellenére most éppen ezt érzed folyamatosan, és éppen a másik hiánya miatt.

Nagyon jó és egyszerű lenne, ha erre a helyzetre lenne egy egyetemes megoldás, amit bárki bátran alkalmazhat, azonban sajnos nincs így. Kénytelen leszel mérlegelni, hogy valóban megéri-e? Át kell gondolnod, hogy vajon csak az idő szépíti meg az emlékeket és a hirtelen jött egyedüllét az, ami arra sarkall, hogy menj vissza hozzá, vagy valóban a Ő oldalán szeretnéd leélni az életedet. Azonban azt nem szabad elfelejtened, hogy nem véletlenül szakítottatok, és hiába kezditek újra, ugyanazok az emberek lesztek. Már csak az a kérdés, hogy vajon ugyanabban a kapcsolatban?

• dilemma kapcsolat megoldás párkapcsolat szakítás

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!