Megpróbáltam továbblépni, korábban sem mindig sikerült, kapaszkodtam a múltba, úgy próbáltam felejteni, hogy közben mindig visszanéztem... elég nagy hülyeség tudom. Így aztán leragadtam.

Mit tartogat a jövő?.. nagyon kell figyelni és előre nézni, de csakis közelről.. annyira közelről, hogy mindent élesen láss, csakis tisztán.  Egy csomó minden történt korábban, már nem várok csodákat, csak ami szembejön.. vagy nem.  ...igen, nem, igen, nem. Tudom, hogy sok mindent kell tisztáznom magamban, és azt is tudom, hogy ennek valamiért így kellett lennie.

Az élet nem mindig úgy alakul, ahogyan azt tervezzük... és ez szívás. Meg kell tegyünk olyan dolgokat, amiket a józan eszünk ellenez.

Nem tudom már, hogy miért szerettem beléd... csak azt éreztem hogy szükséged van rám és tudod nekem is szükségem volt rád, boldog voltam... hogy létezel, boldog voltam... hogy pont úgy és hogy pont akkor hozott össze minket a sors ahogyan és amikor. Különös dolog ez a sors.. bíznunk kell benne, hogy semmi sem történik véletlenül. Nem véletlenül születtünk meg.. és az sem véletlen ha meghalunk. Mindig mindennek oka van, de ettől függetlenül nem kell keresni az okokat folyton, egyszerűen csak el kell fogadjuk azt, ami jön...

Sosem volt még ennyire nehéz elveszíteni valakit, valakit aki olyan volt mint én... nehéz elviselni azt hogy az egyik részem nem él többé, nehéz elviselni azt, hogy már nem lehet újraéleszteni magamban azt az ént...

Megváltoztam, megváltoztál!

Már nem akarok többet "nyunyogni"...

Már csak azt akarom, hogy boldog legyek, nélküled!

Szabó Ákos

• elengedés olvasó szerelem

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!