Nyugodtan lehetek őrült!
Bár a buddhizmust magam mögött hagytam, rengeteget profitálok belőle a mai napig. Egy iskolás rácsodálkozásával gondolok vissza arra, ahogy hosszú éveken át hallgattam ugyanazokat a mondatokat, ugyanazokat a tanításokat a Lámától. És nem értettem, hogy miért mondja azt, hogy majd akkor mond mást, ha amit már mondott értjük.
Igaza volt, hiába tudtam értelmezni a szavakat, mégsem értettem, amit éveken át folyamatosan, minden előadásán mondott. Aztán egyszer csak, mintegy varázsütésre meg tudtam valósítani a tanítást a gyakorlatban, és abban a pillanatban sokmindent megértettem. Egy szerencsés pillanatban (vagy az a jó tíz év meditáció tette?) képes voltam tudatosan a belső erőmre támaszkodni, amikor nem volt más, és azóta is jelentős részt ezt teszem. Azóta nem várok a külvilágtól semmit. Főleg azt nem, hogy megváltozzon vagy boldoggá tegyen – arra ugyanis várhatnék jó néhány életet…
És őszintén szólva, innen, ebből a nézőpontból inkább az látszik kérdésnek, hogy vajon miért vártam valaha is arra, hogy a világ boldoggá tegyen? Buddha 2570 évvel ezelőtt született. A világ akkor is olyan volt, amilyen… Ő sem találta kint a boldogságot, ahogy azóta sem sikerült senki másnak tartósan boldognak lenni a fizikai világtól. Azt hiszem ennek fő oka, hogy világnak nem dolga, hogy boldoggá tegyen minket, az mindenkinek saját küldetése. Döbbenetes így látni a világ eseményeit! Még döbbenetesebb azt tapasztalni, hogy bármi is történjék odakint, én boldog tudok lenni odabent. Ez az állapot pedig kinyit egy ajtót az önismeret magasabb fokához, ahol meglátszik az, ami minden ember jellemzője, hogy elképesztő erő lakozik odabent, mindenkiben egytől-egyig.
A másik fontos dolog, amit megtanultam a Lámától, hogy el tudom fogadni a saját életemet olyannak amilyen, és végre ki tudtam mondani, hogy elfogadom, ha van, ami nem sikerül. Elfogadom, hogy hiába dolgoztam keményen, nem kapok érte elismerést, se mást. Elfogadom, ha beteg vagyok, ha egyedül vagyok és minden mást is, ami helyett valami mást szeretnék látni az életemben. Így nem okozok magamnak a görcsös akarásommal (újabb) betegségeket. Ha így akar történni, történjen így. Úgysem változik a helyzet attól, hogy ellenkezem vele! Hát megengedem magamnak a sikertelenséget, a kudarcokat, a veszteséget, a bukást, és mindent, ami csak meg akar történni velem. Nem állok ellen! Nem haragszom érte sem magamra, sem másra.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez