Nincs legrosszabb pillanat. Mindig csak egy újabb lépcső van, egy szakasz a következő fokozat előtt. Egy pillanat a múlt és a jövő között. Mindig csak arra figyeljek, hogy ami rossz, az most rossz, de nem lesz rossz húsz év múlva. Mert a saját szeretetem akkora határtalanságot élvez, hogyha megtalálom magamban, minden bűnöm bocsánatot nyer általam, és rám ragyog az égi fény is. Mert sosem vagyok egyedül. Valami odabent mindig velem szinkronban dolgozik. A csendből béke szigete lesz.
Minden olyan lélek, aki most ott van a legrosszabb pillanatában, amikor nem bírja tovább, amikor azt hiszi, nincsen több lépés, és szétszakít a fájdalom, hallgasson belülre. Hallgassa meg legalább egyszer azt a sok kétségbeesett sikolyt és engedje kibeszélni magából. A fájdalom nem állandó, mert az emberi lét a szeretetből születik. A fájdalom most fáj, de holnap már nem fog. Mert szeret minket az élet. Ha nem hiszünk, csak keressünk egy kedves tekintetet és megértjük. Attól, hogy most borúsnak látjuk az eget, a nap odafent ugyanúgy ragyog. Éltessük magunkat csak a következő pillanatig, és higgyük el nyugodtan, hogy minden fájdalmas helyzetből van kiút.
Megnyílik a szíved és feloldódik abban, ha megbocsátod magadnak, amit eddig nem tudtál. Nem számít, kivel mit tettél, előbb magadtól kell bocsánatot kérned, hogy hagytad elhinni, hogy a tetteid vagy és nem a szíved. A tetteid túlélhetnek, de a szíved dobbanása, lélegzeted áramlása a pillanat, ami minden pillanatban állandó benned. Bárki legyél odabent, sikíts bármit a világba magadból, tudnod kell, hogy egy dologra mindig számítanod kell; amíg nem fogyasztod el a levegőt a tüdődben, addig a szíved dolgozni fog érted. Nem érdekli, milyen passzban vagy, továbbdobog a perccel.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez