Mikor kellene egy kicsit önzőnek lennünk?
Nagyon igaz, hogy fontos, hogy gondoljunk másokra, ne csak kizárólag önmagunkra. Az élet azonban rafinált gépezet, időről-időre dob olyan helyzeteket, amikor igenis be kell keményíteni, és a sajátodon kívül, mindenki másnak az érdekeit figyelmen kívül kell hagyni.
Amikor véget akarsz vetni egy mérgező kapcsolatnak: Benne vagy egy haldokló kapcsolatban, mert nem akarod megbántani a másik felet, de az rendben van, hogy ezzel saját magadat kínzod? Senkivel nem érdemes pusztán szánalomból együtt lenni, és egész biztos, hogy ő is érzi rajtad, hogy már nem szívvel-lélekkel vagy benne a kapcsolatban. Ha nem tudsz kiteljesedni, elmúltak az érzéseid, csak magaddal törődj, mindenki a saját boldogságának a kovácsa. Az ilyen kínlódásokból még sosem született egy életen át tartó szerelem, ha pedig vége kell, hogy legyen így is, úgy is, jobb túlesni rajta minél hamarabb.
Amikor pihenésre vágysz: Megígérted a hét elején, még tele energiával, hogy péntek este belevetitek magatokat az éjszakába a barátnőddel? A több mint 40 órás munkahét végére azonban semmire nem vágysz csak egy pohár borra, és egy forró fürdőre az otthon magányában. Tégy így. Nem kell kamu kifogásokat gyártanod, a szimpla „Ne haragudj, de nincs kedvem.” is egy teljesen normális, elfogadható magyarázat. Még akkor is, ha szarfejnek érzed magad tőle. Teljesen felesleges magadra erőltetned olyan dolgokat, amikhez semmi kedved.
Ha nincs kedved ünnepelni: Már nem ötéves óvodás vagy, akit jobbra-balra lehet rángatni, és akkor is fehér, csipkés szélű zokniban, fekete lakkcipőben kell a nagyszülőknél ünnepelni karácsonykor, ha torkod szakadtából üvöltöttél, hogy te aztán biztos nem mész. Felnőtt nőként jogod van eldönteni, hogy kivel, és miként kívánod tölteni az ünnepeket. Teljesen felesleges például Babi nénikhez lemenni Battonyára, ha egyébként pontosan tudod, hogy utálnak, és az érzés kölcsönös. Minek álszenteskedni? Minden jeles napot tölts a számodra legkedvesebb és legfontosabb emberekkel, hogy igazán boldogan teljenek ezek a napok.
Ha munkahelyet váltanál: Ha jófej kollégáid vannak, a főnököd is korrekt, egész egyszerűen árulásnak érzed, hogy fel akarsz mondani. Ha azonban már nem elégít ki a munkád, kipróbálnád magad egy új területen, úgy érzed, hogy megrekedtél, és hiába hessegeted el az érzést, újra és újra azt érzed, hogy váltanod kell, ne habozz. Ha nem teszed meg, előbb-utóbb úgyis belefásulsz a mostani munkádba, és nulla motivációval a vállalat sem fog veled sokra menni.
Amikor folyton másokat helyezel előtérbe: Ha úgy éled a mindennapjaidat, hogy mindig másokat szeretnél elégedetté tenni, és az ő boldogságukat helyezed a sajátod elé, akkor egész egyszerűen folyton hülyére fognak venni. Miért nem hiszed el, hogy a saját boldogságod éppolyan fontos, mint bárki másé? Ezentúl ne azt nézd, hogy ki mihez mit fog szólni, hanem azt, hogy téged mi derít jobb kedvre, mitől lesz több öröm az életedben.
Ha kihasználnak: Mindenki ismeri azt a nagyon szimpatikus baráttípust, aki csak akkor tud megkeresni, ha valamire szüksége van. Az egyik ruhádra, egy fuvarra, vagy néhány baráti tanácsra, de tőled elfelejti megkérdezni, hogy mi van veled, és még mindig azt hiszi, hogy a két pasiddal ezelőtti sráccal élsz még együtt. Az ilyen embereket le kell építened, és lelkiismeret furdalás nélkül mondhatsz nemet a kéréseire.
Amikor neked van szükséged segítségre: Néha be kell ismerni, hogy segítségre szorulsz, és kérni kell, hangosan, nem pedig azzal törődni, hogy kinek milyen kellemetlenségeket okozol. Az igazi barátok, családtagok nem teherként fognak a segítségnyújtásra tekinteni, ha szeretnek és fontos vagy nekik. Úgy, ahogyan te is örömmel vagy ott, ha valakinek szüksége van rád.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez