Megtanultam tisztelni önmagam - 10 dolog, amit azóta már nem csinálok
Könnyű dolga van annak, aki kétszer is sorba állt, mikor az önbizalmat osztották. Én viszont azt hiszem, már akkor is a bárányfelhőket lesegethettem inkább és gondolom, ezzel sem vagyok egyedül . Átkozottul nehéz volt eljutni odáig, hogy ki tudjam mondani: én is értékes vagyok. Kőkemény leckék árán tanultam meg: tisztelnem kell önmagam, ha azt akarom, hogy mások is tiszteljenek. Mióta elsajátítottam ezt a tananyagot, azóta jó néhány dologról leszoktam. Például, már
Nem mondok mindenre igent
Ja igen, tudom. A komfortzónám meg a stb. Örülök neki, ha valaki szereti feszegetni a saját határait, de nekem például, introvertált, félénk személyiséggel még nem sok jó származott abból, ha igen mondtam, számomra rendkívül kényelmetlen helyzetekre. Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy megálltam a személyiségfejlődésben és azt hiszem magamról, hogy elértem a létra legfelső fokát, csak annyit tesz, hogy megtanultam, bármikor nemet mondhatok, bármire, ami kívül esik a "jóleső" szintemen. Vagyis, mióta tisztelem önmagam,
Meghúztam a határokat
Alkoholos filccel, ki nem törölhető vonalakkal. Már tisztában vagyok vele, hogy mik azok a dolgok, amik nálam nem férnek bele. Engem nem érdekel, hogy milyen gonosz ez a világ, meg az sem, hogy milyen szemét emberek élnek benne. Az én világomba ők nem férnek bele. Én döntöm el, kinek hagyom nyitva az ajtót.
Nem becsmérlem önmagam
Még nagyon régen olvastam egy cikket arról, hogy mennyire rossz hatással tud lenni ránk, ha ostorozzuk magunkat. Így én már befejeztem a negatív diskurálást önmagammal. És a családomra, barátaimra is rászólok, ha olyanokat mondanak magukra, amiket nem kellene.
Nem hagyom, hogy megalázzanak
Ahogy önmagamnak megálljt parancsolok a negatív megnyilvánulásokban, úgy nyilván másoknak sem hagyom, hogy lábtörlőnek használjanak. Nem megyek bele felesleges vitákba, nem győzködök senkit-semmiről. És bárkit faképnél hagyok, aki felrúgja a kölcsönös tisztelet alapjait.
Nem őrizgetem a haragom
Éveken keresztül szenvedtem a felgyülemlett dühtől, ami olykor elemi erővel tört elő belőlem. Gyűlöltem magam, amiért nem tudtam megzabolázni a feltörő érzelmeimet. Na, tettem róla, hogy ez ne így legyen. A hülyékkel való kevés kontaktusom, a boxzsákom és a kimondom, amit gondolok, sokat segítettek a dologban.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez