Mindenkiben lakozik gyerekkori trauma. Mindannyiunknak vannak fel nem dolgozott, kellemetlen élményei, melyekre nem szívesen gondolunk vissza és inkább úgy teszünk, mintha meg sem történtek volna. Hol volt, hol nem volt, régen volt, nem is volt. Lassan de biztosan elhitetjük magunkkal, hogy ennek nincs jelentősége a jelenlegi életünk megélésében. Lehetséges ez vagy csak ámítás, amellyel magunkat verjük át?

Egyre több embertől hallani, hogy nem is tudják mit akarnak, hol akarják, meddig akarnak, kivel akarnak, hogyan akarják...élni az életüket. Nincs többé vasfüggöny, ami korlátoz bennünket az utazásban, a keresztény vallásból eredő morális elvárások is fellazultak. A közösségi média lehetővé tette a határokon, sőt földrészeken túli ismerkedést. Jó dolgunkban azt sem tudjuk, mit csináljunk, mondják a szüleink.

Ennek ellenére egyre több fiatal házasság bomlik fel, a kapcsolatban élők nem tudják, hogy párjukkal akarnak-e tervezni, az egyedül állók elhitetik magukkal, hogy jó ez így nekik, és nem kell társ, hogy semmiképpen se kelljen megváltozni. És itt a bűvös szó: változás. Félünk tőle, kerüljük mint macska a forró kását. Nem tartjuk szükségesnek, néha meg be is beszéljük magunknak, hogy jók vagyunk, ahogy vagyunk, minket így kell szeretni és elfogadni. Vannak azonban, akik hajlandóak szembenézni önmagunkkal és nem félnek ehhez útmutatást kérni. Segítséget és tanácsot kérni nem ciki, hanem bátorság és véleményem szerint dicséretre méltó.

Sokkal könnyebb a koszt szőnyeg alá söpörni, mint egy alapos nagytakarítást végezni, mely mindenki lelki világára ráférne. Szerencsére vannak szakemberek, akikhez fordulhatunk bármilyen életszakaszban, mert nekik ez a munkájuk. Ők a pszichológusok. Nem az a dolguk, hogy helyetted takarítsanak, hanem mint egy láthatatlan segítő kéz, irányítsák a tevékenységet. Képzeld el, hogy az új lakásodba/házadba tervezel költözni és a régi lakhelyedről odaviszed a foltos, rongyos, koptatott szőnyeget és bútorokat. Esetleg ha az új partnereddel költözöl, képzeld ő is viszi magával ezeket. Nem lenne tanácsosabb és helyesebb tisztán, megújult külsővel beköltözni és magunk mögött hagyni a régi foltokat, porfelhőket?

Bármely emberi kapcsolat működéséhez mindkét félnek maximálisan hozzá kell járulnia. Legyen az párkapcsolat, barátság vagy családon belüli tesvér esetleg szülő-gyerek kapcsolat. Ehhez azonban szükséges mindkét félnek tisztában lennie saját hibáival, gyengeségeivel, megértenünk miért vagyunk ilyenek és hol tudunk javítani a hiányosságainkon. Nem a másik féltől kell várni a változást, hanem magunkban kell először leltárt tartani. Utalnék az egyik kedvenc angol kifejezésemre „Take a step back”. Magyarul „egy lépéssel vissza”. Valójában azt jelenti, hogy hátra lépünk egyet valamitől, amit szélesebb látókörben szeretnék először elemezni. Józanul átgondoljunk, mielőtt beleugrunk. Látva azt, hogy ugyanabba a hibába esünk, újra ás újra, ugyanazok a dolgok nem működnek most, amik tíz éve sem működtek, fel kell, hogy ébressze bennünk a vágyat arra, hogy ezt mind megkérdőjelezzük.

Miértek halmaza, a hogyan kéne kétségbeesett kiáltása, hogyan tovább kilátástalanságában mind elveszünk. Barátok, család elfogultan próbálhat tanácsod adni, viszont egy külső személy, aki előtt tiszta lappal indulunk, felvázolva múltbeli sérelmeinket, sokkal többet képes lehet segíteni, mint gondolnánk.

Közeleg az év vége. Még nincs itt az ideje az újévi fogadalmaknak, de év végi számvetésnek igen. Lépjünk ki a csigaházból, nézzünk körbe és gondolkodjunk el, hogy képesek vagyunk-e egy nagytakarítást elvégezni egyedül jövőre? Nem szégyen egy szakértő kertészt hívni sziklakert megépítéséhez. Ugyanígy tanácsos, pszichológus vagy egyéb szakembernek megbízást adni, hogy segítsenek a miértek és "hogyanok" káoszából kiutat keresni. Veszíteni valónk nincs, csak annyi hogy kevesebb nemkívánatos porfelhő, kidobnivaló bútor és koptatott szőnyeg foglalja a helyet a pszichés otthonunkban. A jó hír: jövőre vehetünk helyettük újakat.

• gondolatok lélek nagytakarítás

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!