Kapukód: Ha elengedlek
Mikor a taxi megállt a ház előtt, egy éppen tolató teherautó miatt, talán az alkohol, vagy csak zuhogó eső és nosztalgia hatására, de eljátszottam a gondolattal, hogy felcsöngetek hozzád.
Legalább 30 másodpercig álltunk a ház előtt, ezalatt a hatalmas bejárati ajtót figyeltem, láttam magam előtt, ahogy szó nélkül kirohanok a taxiból és ahelyett, hogy felcsöngetek, inkább csak beírom a kapukódot és felrohanok hozzád.
Te már az ajtóban állsz döbbenten és álmosan, majd a karjaidba ugrom, mint a nyálas amerikai filmekben. Megkapjuk az esélyt az újrakezdésre és a boldogságra, majd az indokolatlanul félbehagyott kapcsolatunk egy igazi nagy szerelemmé nő. Utána eszembe jutott, hogy nem emlékszem a kapukódra.
Majd az indokra se, amiért egyáltalán ez a badarság eszembe jutott. Újra elöntött a közöny és a realitás. Már régen meghaltunk egymás számára. Milyen ironikus, hogy éppen itt a Szív utcában, a zuhogó esőben futnék olyasvalaki karjába, akire nem is vágyom többé. Felnézek az ablakodra, elképzelem, ahogy ott állsz, majd félmosollyal intesz nekem, és megkapjuk azt az elmaradt búcsút, amit megérdemeltünk volna. Mire a taxi elhagyta a Szív utcát, az én szívem is végre el tudott hagyni téged.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez