Heti kihívás: 5 nap koffein nélkül
Koffeinfüggőként nem szívesen képzelem el a mindennapjaimat kávé nélkül. Éltető nedű számomra. Megérzem az illatát, és nem számít, hogy ízesített vagy sem, igazából mindegy is, én örömmel fogadom mindegyik verzióját. Viszont egy kihívás keretén belül búcsút intettem a (káros) szenvedélyemnek, röpke 120 órára… – az elején pedig nem sejtettem, pontosan mire is vállalkoztam. 5 nap koffein nélkül.
Az első nap: „Még azt sem tudtam, milyen nap van…”
Felkeltem. Korán volt. Nagyon korán. Még azt sem tudtam, milyen nap van. Kicsoszogtam a konyhába, és határozottan nyúltam a kávéfőzőhöz, majd egy benső hang figyelmeztetett: „Ne tedd! Ma van a kihívás első napja!” – és tényleg. Keserű szájízzel eltoltam magamtól a kávéfőzőt. Akkor tudatosult bennem, 120 óráig koffein nélkül maradok.
A második nap: „Ő egy hosszúkávét ivott, én egy limonádét.”
A második nap nem volt szükségem a benső hangomra, folytattam a kihívást. Semmi különösebb dolog nem történt azon kívül, hogy találkoztam az egyik barátommal. Ő egy hosszú kávét ivott, én egy limonádét – cukor nélkül. Egyre közelebb voltam a célhoz.
A harmadik nap: „Tiltakozott a szervezetem, hiányzott a koffein.”
A harmadik nap, koffein nélkül, már jóval nehezebb volt. Próbáltam nyugtatni magam, „Mindjárt vééége!”, de hasztalannak bizonyult. Ingerültebb lettem, sértődékenyebb, félreértelmeztem szinte minden mondatot, amit nekem címeztek. Tiltakozott a szervezetem, hiányzott a koffein. Főleg a kávé. Jóllehet kiskapukat kerestem, hiszen az energiaital nem a világvége, a kávét pedig kérhetem koffein nélkül is, de végül nemet mondtam mindegyikre. Küzdöttem tovább hősiesen. (De a kedvenc kávés csészémre nem tudtam ránézni.)
A negyedik nap: „Korábban még a gondolattól is kirázott a hideg, hogy kávé nélkül maradok.”
És eljött a negyedik nap. Mivel a kihívás előtt naponta 3-4 kávétól sem riadtam vissza, így mondhatni az kifejezetten „hozzám nőtt”, akárcsak a végtagjaim. Korábban még a gondolattól is kirázott a hideg, hogy koffein nélkül maradok… Furcsa érzések kavarogtak bennem. Már csak egyetlen egy napig kellett nélkülöznöm a koffeint, aminek örültem. Másrészről pedig kezdtem belejönni az új szerepbe. Talán a kihívás után csökkenteni fogom a napi kávéadagomat.
Az ötödik nap: „Vége! Sikeresen teljesítettem a kihívást!”
Fejfájás, fáradság, különféle tüneteket produkáltam. Viszont tudtam aludni. Korán feküdtem, korán keltem. 120 órán át nélkülöztem a koffeint, megtanultam megálljt parancsolni magamnak. Ha nagyon kínzott a kávé hiánya, akkor felidéztem a kedvenc latte-m ízét. Vége! Sikeresen teljesítettem a kihívást!
Az ötödik naphoz közeledve már hevesen számoltam az órákat, a perceket, mikor érek a kihívás végéhez. Egyre jobban tiltakozott a szervezetem. Mindemellett pedig büszkeség töltött el: végigcsináltam. 120 órát át búcsút intettem a (káros) szenvedélyemnek, és máshogy éltem mindennapjaimat.
5 nap koffein nélkül.
És most megiszom a kedvenc latte-mat – viszont ezúttal koffeinmentesen.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez