Ha tiszta érzelmekre vágyunk, a sebezhetőség az egyetlen út

Ott ül a múltcsomagom előtt a földön, kérdőn néz rám, óvatos kezekkel, szeretettel kicsomagolhatja –e végérvényesen a léleknyomorítót, a felejteni valót, és felrakhatja -e a polcra a szépségest, a gyönyörködtetőt. Fürkészve figyel, hatással van e még rám a sok kormos, elrongyolódott múltdarab. Szeret engem. Múltam csomagjából elővett kincsek, amikre oly büszke vagyok, már az ő kincsei is. Én hoztam őket létre, az én sikereim, de ő máshogyan, a szerelem szemével nézi őket. Mától ugyanúgy dédelgeti az emlékeimet, akárcsak én, szeretteimet ugyanolyan becsben tartja, a múlt színes fotóit ugyanolyan odaadással nézegeti. Többes számban beszél, és én engedem, hadd legyen büszke erre a rengeteg szépségre.

Szabad bejárása van a múlt helyszínekhez, ő mégsem él ezzel. Tudja, hogy mindig lesz szoba, amit bátran bejárhat. És lesz olyan, a hetedik, ahol mégsem érez késztetést, hogy körülnézzen, mert a jelenünk szempontjából már semmi jelentősége.

Megtanultam a leckét én is: ha tiszta érzelmekre vágyunk a sebezhetőség, a fedetlen, retusálatlan, igazi arcunk, és a kipakolt múltcsomagunk az egyetlen út. Sebezhetőség az is, hogy felkelünk nap, mint nap úgy, hogy szeretünk valakit, aki nem is biztos, hogy viszontszeret, nem tudja garantálni az érzelmi biztonságunkat, aki el is hagyhat egy figyelmeztető szó nélkül, aki vagy hű lesz halála napjáig, vagy elárul holnap. Sebezhetőnek lenni annyi, mint lebontani tégláról téglára az ego-falakat, a védelmi vonalat, és engedni hadd omoljon a földre láthatatlan védőruhánk, lépünk csak ki belőle nyugodtan, bátran, felvértezve a szerelem sebei ellen. Ha szeretünk valakit, akkor elkerülhetetlen, hogy érzelmileg kiszolgáltatottá váljunk, és talán ijesztő, de ez az élet normális rendje.

Előző

2 / 2. oldal

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Király Eszter

A párkapcsolat tartja elénk a legélesebb, leghitelesebb tükröt önmagunkról. Megláthatjuk benne saját pompánkat is, de a hiány mindig jéghidegen fog arcul csapni. Belenézni abba a tükörbe, amit a társad tart neked mindig nehéz. Elfuthatunk a saját tükörképünk elől, és megpróbálhatunk olyan látványt találni, ami megfelelő, amit el tudunk viselni, de bárkihez is szaladunk, csak saját magunkat fogjuk látni benne. A tükröt dühödten, össze lehet törni, de eljuthatunk olyan szintekre, ahol képesek vagyunk önkritikával, önismerettel szemlélni a gyengeségeinket, így a kapcsolatunk réseit, hibáit is. Ebben a felismerésben, és fejlődésben segítek az írásaimmal. Cikkeim a párkapcsolati témákon túl érintik a női-férfi szerepegyensúly fennmaradásának, és a hagyományos értékek megőrzésének fontosságát is.