"Mindenki önmagából indul ki", tartja a mondás. Az ember minden egyes időpillanatban saját maga, ki is lehetne más, azonban a figyelme állandóan más és más dolgokra fókuszál, legyen az testi vagy mentális.

Ebből az állapotból már csak egy elvétett lépés kell, és máris azonosítottuk magunkat a megfigyelt vagy kezelt dologgal, ami a képletes és valóságos vesztünket is okozza, hiszen elvesztjük a kapcsolatunkat saját magunkkal.

Gyakran csak akkor gondolunk magára, és csak akkor fohászkodunk az égiekhez, amikor bajban vagyunk. Pedig ezt állandóan megtehetnénk. Esetleg soha. Vagy csupán tennénk, amit szükséges, aztán haladnánk tovább, bizonyossággal érezve azt, hogy az életműködésünk minden helyzetre tudja, sőt meg is adja a helyes választ.

A mai kor tudatos embere mindinkább ön-tudatára akar ébredni. Mindazon túl, hogy ez a szándéka rendkívül magasztosnak tűnik, gyakran elfelejti, hogy ennek a folyamatnak óhatatlan velejárója az ön-felejtés. Amikor elfelejti valódi, szavakkal leírhatatlan szellemi lényét.

Egy indiai bölcs szerint a világ megismeréséhez felejtsd el önmagad, és önmagad megismeréséhez felejtsd el a világot. Nem is tehetünk másként, hiszen a tudatos és a tudattalan az életnek pusztán két ellentétes megnyilvánulása, olyan mint a nappal és az éjjel.

További írások ITT!

• férfiszemmel gondolkodásmód önismeret stylemagazin férfiszempont

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!