Félelemből nem tudunk szeretni

Sok elutasítás ered abból, hogy azt halljuk a másiktól, ő nem érzi azt, ami ahhoz kellene, hogy közös életbe lépjünk. Holott minden klappol. Mégis mi hibádzik? Vagy mi hiányzik? Jönnek az önostorozások, amikor azt érezzük, nem vagyunk elég jó neki. Kínozzuk a saját lelkünket, miközben ez nem szól másról, minthogy még nem ismerte fel a másik fél azt, hogy nem kell ahhoz a fájdalom, hogy hinni tudjon a saját boldogságában. Ez nem hiba. Csak idő kell. Idő kell a nagy felismerésekhez.

„Már nem vagyok szomorú, mert tudom, hogy ez igazi szerelem volt. És ha egyszer a távoli jövőben találkozunk az új életünkben, boldogan fogok rád mosolyogni, és majd eszembe jut, hogyan hevertünk a fák alatt, miközben megtanultunk szeretni!” /Szerelmünk lapjai c. film/

A legtöbb ember retteg attól, hogy nem azt kapja majd, amire vár, ha beleáll valamibe. Csakhogy érdemes megérteni azt, hogy soha nem lesz garancia arra, hogy valami működni fog az idők végezetéig. De ha esélyt sem adunk magunknak, hogy megtapasztaljunk ezáltal egészen új dolgokat, új érzéseket, akkor eleve elvetettük a saját sorsunkat. Ha szeretsz valakit, mutasd ki, ne gondolkozz azon, hogy mennyi áramlik majd vissza belőle. Mert az igazi érzésekhez türelem és szeretet kell. Szeretni, hogy ő is szerethessen.

További írások itt!

Instagram ITT

Előző

2 / 2. oldal

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Mounaji Barbi

Az írás, mint kifejezőeszköz mindig is jelen volt az életemben. A szenvedélyemmé vált, és ennek köszönhetően a lehető legtöbbet szeretnék átadni ebből másoknak.