Ha az álmod, egy látomásban megjelenne előtted a hegy tetején, akkor elköteleznéd magad az ismeretlennek? Átkelnél érte minden akadályon, távolságon? Mennyire vagy kitartó, ha az álmodról van szó?

A bizonytalanság művészete

Megálmodtam valamit, még nagyon régen. Sokáig alig láttam belőle valamit, csak sejtettem, hogy ott van, hogy hív. Tudjátok ez olyan, hogy egyszerűen csak érzem belül, hogy igaz, az enyém és ahogy mentem előre, napról napra egyre tisztább lett az a kép, hogy mi is az pontosan. Talán ahogy közeledem jobban kiveszem a körvonalait. Tele leszek életerővel, lelkesedéssel, energiával. Igen, ilyenkor azt veszem észre, hogy minden sokkal jobban is megy. Kaptam a jelzéseket. Kinyújtom a kezemet, belekapaszkodom a fejem felett lévő kiálló nagy szikladarabba, felhúzom magam és közben hallom, hogy kiabálják körülöttem – „Jó lesz, jó az irány, most majd kicsit balra húzódj!” És tényleg, egy sokkal könnyebb rész jön, megérkezem egy biztonságosabb szintre, ahonnan már egész szép a kilátás és arra sokkal könnyebben tudom folytatni az utamat.

Aztán kicsit megpihenek, majd túl sokáig maradok ülve és gondolkodni kezdek. Tök hülyeség, amit a fejembe vettem. Igazából nem is tudom pontosan, hogy mi az, ami ennyire hív és hogyan jutok oda. Persze értem én, hogy majd útközben összeáll a teljes kép, de valahogy mégis.. elbizonytalanodom. Biztos, hogy jó, ha hallgatok a megérzéseimre? Biztos, hogy menjek tovább?

Visszakerültem szívemből a fejembe és kész, vége, oda az energia, a lelkesedés, csak mert elkezdtem gondolkodni a „hogyanon”, meg azon, hogy mennyire vagyok alkalmas a feladat betöltésére. Semmi baj nem volt, amíg csak a megérzéseimre hagyatkoztam, amikor gondolkodás nélkül kockáztattam és csak mentem előre. Időm sem volt gondolkodni és máris ott volt a következő biztonságos szikladarab, amire támaszkodhattam. De most, hogy agyalok azon, hogy merre tegyem a kezem-lábam, már túlbonyolítottam. Lehet, hogy jobb lenne még most visszafordulni?

De ha már idáig feljöttem, nem adhatom fel. Annyira vágyom arra, hogy lássam, hogy mi van odafent. Félek, de az izgatottság, a kíváncsiság, a vágy, még mindig erősebb. De a fejemet kikapcsolom, biztos, ami biztos. Nem engedhetem meg, hogy most elbizonytalanítson. A szívemre fogok hallgatni, hiszek benne, ezt az utat akarom, eldöntöttem. Ebben a percben, az erőm újra visszatér és már látom is magam előtt, ahogy ott álok a hegy tetején és azt is, hogy miért.

Mi van a hegy tetején?

Ha a vágyad egy látomásban megjelenne egy hatalmas hegy tetején, és újra és újra kísértene, akkor elköteleznéd magad mellette, hogy minden akadályt legyőzz érte? A metaforikus hegyi élmény, bármi lehet, akár egy főiskolai oktatás befejezése, akár egy pályafutás megvalósítása. Lehet, hogy a diéta és a testmozgás hosszú ideig fegyelmet és kitartást követel tőlünk, hogy a kívánt eredményt elérjük, de ha látjuk a célt és közben élvezzük az átalakulás folyamatát, akkor minden megváltozik, minden akadály könnyebb lesz és a kis sikerek is emelik útközben az önbizalmunkat, a kitartásunkat.

Lehet, hogy megtanuljuk közben, hogy egy érzést, egy szokást, hogyan tudunk uralni. Napról napra látjuk a fejlődést, ahogy egyre jobban csinálunk valamit, ami korábban talán kifogott rajtunk.

Sokunk számára a hegy tetején, egy társ áll, egy igazi mély, életre szóló kapcsolat, aminek az elérésére mind törekszünk. Nem számít, hogy mi van a Te hegyed csúcsán, az elkötelezettség ereje ugyanúgy alkalmazható (és elérhető) az életünk minden területén. Ez az a hatalom, az a belső erő, amely végül feljuttat a csúcsra.

• álmok célok hit kitartás vágyak

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!