Mennyi ágyban forgolódó éjszaka és lenyelt könnycsepp árán érjük el azt, hogy szeressük és elfogadjuk önmagunkat? Hány olyan csalódásnak és kemény arcon csapásnak kell még megtörténnie, hogy belássuk, nem felelhetünk meg mindenkinek?

Ezer évig próbáltam kitartani és olyan lenni, aki szerethető. Küzdöttem, sőt keményen harcoltam magammal, hogy változni tudjak. Hogy olyan ember lehessek, aki elég. Halljátok ezt a szót? Elég? Mennyire lekicsinylő, amikor azon fáradozunk, hogy valaki vagy valakik számára elegek lehessünk. És mindezt miért? Azért, hogy a társadalom egy olyan rétege fogadjon el, ami tele van elfojtással, önbántással, felszínes betanult magatartásformával?

Ezen a ponton rádöbbentem, hogy többé nem akarok más lenni, mint az autentikus önmagam. 

Mert mindig lesz valaki, aki szerint túl sok vagy. Túl kedves, túl csendes, túl érzékeny, túl álmodozó, túl harsány, túl hideg, túl elszánt, túl szenvedélyes vagy éppen túl frigid. Túl sok ebben vagy éppen túl sok abban. De megéri változni azért, mert mások szerint a benned lévő érték túl sok?

Senki és semmi nem ér és érdemel annyit, hogy feladd önmagad és mindezzel elásd a saját önbecsülésedet. 

Nem akarok többé lehajtott fejjel járni, sem pedig meghunyászkodni azért, aki vagyok és azért, amit képviselek. Mert az élet így is megtépáz minket minden oldalról. Hát miért tenném ki önként magamat egy újabb bántásnak? Miért akarnánk lemondani arról a szépségről, ami belőlünk ered. A személyiségünkről.

Nem felelhetsz meg mindenkinek, de elég lehetsz önmagadnak. És ha ezt elfogadod, akkor mások számára is lehetőséget adsz arra, hogy ők is beálljanak a sorba és elfogadhassanak téged. Légy büszke arra, hogyha más vagy. Légy büszke arra, hogy nem kell megfelelned. 

És tudod mit mondok? Ez vagyok én, és már nem érdekel, hogy tudsz-e szeretni...

• elfogadás önbizalom önelfogadás önszeretet

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!