Egy elmúlt év margójára

Egyre tisztábban érzem, hogy az út a lényeg, és az, ahogyan éppen rajta vagyunk, nem a cél. Legmegfelelőbb pillanat nem lesz a mostnál, ez az örök, ami hallhatatlanul most, csak is a miénk. Az előző perc már csak egy emlék, a következő még meg sem történt. Lehetnek kitűzött állomások, szükséges tudnom, hova teszem a következő lépésnél a lábam, de valójában csak arra van szükségem most, hogy legyek, a többi mind felesleges időutazás a múltban, vagy a még meg nem történt jövőben, a jelennek sokszor nem adjuk át magunkat teljesen és így szalad el egy újabb év láthatatlanul. Talán az "itt vagyok" átélésében lakozik a mi lehetőségünk, hogy boldogok legyünk, ez a boldogság, amit odakint folyton kutatunk. Én addig hámoztam magam, hogy végül messzebbre jutottam, mint ahova érkezni akartam, pedig mindvégig itthon voltam, csak elfelejtettem észrevenni, hogy minden bennem van, amit odakint annyira keresek.

" Ne rohanj és ne emészd magad, csak látogatóba jöttél ide, ezért állj meg, és érezd a virágok illatát! Walter Hagen "

A startnál az élet kezdődött el, de gyakran mégis erről feledkezünk meg, és inkább csak vegetálunk, vagy ami még rosszabb, túlélünk. Ez az elmúlt év felforgatóan söpört végig pont azon a területeken, ahol nincs még meg bennünk az egyensúly, jól kipucolt minden nem oda illő szereplőt, vagy épp szerepet belőlünk, amit magunkra öltöttünk, de már kinőttük. Ahogyan az idő is változik, vele együtt az életünk is, és benne mi is. Megértettem, hogy az életben nem lehet semmit sem birtokolni, csupán megélni, hogy most van. Nem szabad félni elengedni, áramolni kell a léttel, és akkor a változás új, izgalmas lehetőségek tárházát bonthatja ki előttem, ahol növekedhetek, tágíthatom a komfortzónámat. A ragaszkodás, a rugalmatlanság megköt, elbizonytalanít és összezsugorít, egyhelyben tart. Ha megszűnik az ellenállás az élettel szemben, helyet adhatunk annak, amire vágyunk, mert már nem álljuk útját a kétségeinkkel, bízunk magunkban és az életünkben.

Sokszor, egy rossznak címkézett tapasztalat, holnap már felszabadító megértéshez vezet, miért történt úgy, ahogyan történt. Egy pozitív tapasztalat pedig, egy jutalom válasz lehet, a saját önmunkánkért, mint egy sikeres vizsga. Hiszem, hogy az életemben minden értem van, akkor is, ha most még nem értem, miért és hogyan, előbb- utóbb, mindennel csak gazdagodtam. De az elmúlt évben azt is megtanultam, hogy ez a varázslat nem mentesít fel az alól, hogy ne vállaljak felelősséget a saját pillanatom boldogságáért. Ki kell vennem belőle a részem, és bele kell tennem a szívem teljesen.

Talán, ha nem ítélkezünk, ha a kevesebbszer azonosulunk a fejünkben lévő hanggal, jobban hallgatunk a szívünkre, felvállaljuk a történetünkben a saját szerepünket, elfogadjuk benne a többi szereplőt, valahogy átrendeződik minden, élhetőbb lesz, könnyedebb, és mi magunk sem vesszünk benne minden történést olyan véresen komolyan. Elengedni az aggódást, a túlbonyolítást, az akarást, a küzdést, és megengedni a könnyed létezést. Hányszor halhattunk volna bele a szerelembe, a karrierünk sikertelenségébe, vagy egy félre siklott tervbe, és mégsem győzött le, még sem volt olyan komoly, mégis itt vagyunk. Látom és tapasztalom, hogy ha a hálát választom a panaszkodás helyett, egyre több dolgot fedezhetek fel, amiért azt érezhetem milyen szerencsés vagyok. Észre kellett vennem, hogy lüktet bennünk és körülöttünk az élet minden pillanatban, és hogy minden egyes "mostban" van lehetőségem választani, hogy szárnyalok, vagy éppen zuhanok. 2016, köszönöm, hogy itt voltál minden perceddel.

Továbbiak itt és itt!

Előző

2 / 2. oldal

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!