Dolgok, amikre senki nem tanít meg minket

Egy dolog biztos , hogy szeretsz engem és én is szeretlek téged. Ez mindig így volt, csak nem tudtad mit kezdj ezzel a helyzettel. Fogalmunk sem volt valójában arról, hogy kik vagyunk és mi a feladatunk egymás életében, mert féltünk. Féltünk igaznak lenni, kiadni magunkat es megérteni egymást. Nem tudtuk elfogadni a másik hiányosságát, kihasználtuk egymás gyengeségeit és ebből mindig az következett, amit el akartam kerülni. Ahelyett, hogy szépen haladtunk volna előre, inkább hátraléptünk kettőt. Néha már azt gondoltam csak tanító céllal érkeztünk, hogy nincs nagy feladat csak a jelen lehet a miénk, hisz nem tudtam tervezni. Minden gondolatom arra ösztökélt, hogy adjam fel mert nem láttam a jövőnket. De a szeretet az egyetlen ami örök. Nincs felette akarat, nincsenek tudatos döntések és az egész életünk emiatt az egy szó miatt annyira igazi. A szeretet nem megvehető vagy pótolható. Nincs mértéke és soha nem kaphatunk eleget belőle. Ezért nem szabad elrejteni, mert megbetegíti a lelkünket és elmulasztunk olyan lehetőségeket amihez a szeretet az egyetlen járható út. Ez a mi pillanatunk a mostban van. Itt állunk egymással újra kéz a kézben és nem kellenek szavak. Most először érzem igazan, hogy mi a feladatod az életemben.

” – Mert el kell szenvedni minden nemű veszteséget. Keservesen, kínlódva el kell fogyni a fájdalomba.Aztán a alulról kell elkezdeni építkezni újra meg újra! “

Te vagy akinek a hibáit szívesen viselem, aki megnevettet, reggelit hoz nekem az ágyba. Akivel tudok együtt élni, csak nem tudtam hogyan. Azt gondoltam veled is úgy kell tennem, mint eddig bárkivel. Csak most jöttem rá, hogy te nem vagy egy “akárki“. Te vagy az igazi számomra! Te, akivel nem megalkuszom, hanem megtanultam hogyan kell élni. Te vagy, akivel átéltem mindent ami az életről szól. A jót és a rosszat is megtapasztaltam melletted, de mind közül most érezlek magamhoz közel. Téged akit eddig én rosszul szerettem. Téged, aki itt vagy és elhoztad nekem önmagad amiért én merhetetlenül hálás vagyok. Nem gondoltam, hogy lehetek még a jelenben veled, ahogy azt se , hogy a jövőmben lesz helyed.  De most, hogy itt állok szemben a meztelen lelkeddel, szemben veled latom önmagamat, kettőnket látom úgy, ahogy még soha. Levetkőztünk minden gátlást, félelmet és lejátszottuk a harcainkat. Voltam préda és te a vadász s fordítva, játszottunk macska- egér játékot és sokszor ok nélkül bántottuk egymást ez idő alatt . De most nincs helye se ármánynak se más csalfaságnak. Itt állunk készen az új életünkre, kéz a kézben , szerelmesebben mint eddig bármikor. Pedig mi mindig szerettük egymást, csak nem jól vagy jókor. Újra elkezdtem hinni bennünk, ahogy megérkeztél hozzám, minden kétséget felülmúlt. Rájöttem, egyidejűleg az elvesztéseddel, hogy valójában te már nem te vagy. Te vagy az az ember,akit én elfogadtam az életem részeként. Az életem részét pedig soha nem adhatom fel!

Én is pont ilyen egyszeri vagyok és megismételhetetlen EMBER! Van lelkem, nagyon tudok szeretni, megbocsájtok mert hiszem,hogy a tévedés tanít és fejleszt. Gyűlölöm ha változtatni kell, nehezen engedek el személyeket/dolgokat az életemből. Makacs, önfejű, néha hisztis, empatikus nő vagyok. Olyan, aki otthont teremt. Aki mindent kézben akar tartani még akkor is, ha lehetetlen. Szeretem az igazit, a jót és a szépet. Hiszek a szerelemben, hogy létezik igazi, aki nem tökéletes. Nem akarok tökéletességre törekedni én sem, hisz ember vagyok. Akarok hibázni, félni és érezni mi az élet. Csak arra kérlek, hogy ne verj át!  Hogy legyél a társam ebben a csacska világban. Hogy fogd a kezem, ha kell. Nevessünk együtt az élet komédiás balgaságain, kacagjunk a bánat arcába. Hallgass, sírj, énekelj, táncolj velem, amikor arra van szükség. Fogadd el a hibáimat és én is elfogadom cserébe a tiédet. Legyél a barátom, a szeretőm, a férjem, a lelki társam. Legyél az ember az életemben,aki soha nem engedi el a kezem! 

Nem tudom hol leszünk tíz év múlva, azt se hogy holnap milyen nehézségekkel kell szembenéznünk. De egy dologban biztos vagyok, hogy téged akarlak! Hogy újra meg újra melletted akarok felkelni reggel és az ölelésedben elfogyva akarom lezárni a napomat. Tudom, hogy a szenvedéseink megtanítottak arra, hogy milyen értékes az idő, megtanultunk olyan dolgokat, amik mások számára ismeretlenek maradnak örökre. Mi időt kaptunk, olyat ami értékes. Hálás vagyok az életnek, mert minket előbb akart elvezetni egymáshoz. Ezért vagyunk most itt. Nem tudom hogy lehet szavakban leírni amit érzek, de talán egy nagy mosollyal a lelkemben tudnám jellemezni milyen boldog vagyok! Szeretem, hogy tudod milyen vagyok. Hogy a közös,megszokott kis dolgainkat éljük át újra meg újra. Egyszerűen nincs több illúzióm, mert tudom hogy te így szeretsz engem. Azt sem tudom hol leszünk majd 40-50 év múlva. De tudom, hogy szeretném akkor is veled tölteni az életem napjait. Veled kezdeni és befejezni mindent, amit az élettől tanultunk egymás mellett felnőtté válva...

• boldogság elengedni életleckék lélekhangok szeretni tanulni

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Krausz Dominika

Nem kötelességből írok, a tollamnak szüksége van valamire, ami megihleti. Sosem tudtam úgy alkotni, mintha ez egy megoldandó feladat lenne. Tizenkét évig versenytáncoltam, úgy tartják a nagy táncosok nem a technikájuk, hanem a szenvedélyük miatt válnak naggyá. Ezt a szenvedélyt mára az írás jelenti számomra, ez az én "váram", ahová ha kell elmenekülhetek és úgy érzem adhatok magamból valamit másoknak. A célom, hogy amikor olvassák a bejegyzéseimet, érezzék magukat jól az emberek egy olyan helyen a világban, ahol értékre lelhetnek. Függetlenül attól, hogy öröm vagy csalódás van a lelkükben, találjanak a soraim közt valamit ami hasznos lehet számukra bármilyen élethelyzetben.