„Semmi sem állíthatja meg az embert, aki megfelelő hozzáállással rendelkezik, hogy elérje a célját, és az égvilágon semmi sem segíthet annak, aki nem megfelelően áll a dolgokhoz.”- hangzanak Thomas Jefferson bölcs szavai. Gondolj csak bele te is: ugyan mennyire szabotálom a saját boldogságom?

Az emberek nagy része teljesen felesleges fájdalmaknak veti alá magát, amikor káros gondolatokat táplál a fejébe és bemagyarázza magának, hogy az élet valóban két részre osztható, ahogy Woody Allen mondta: rettenetesre és kibírhatatlanra. Nem bíznak magukban, a körülményeket okolják, pedig néha nem ártana beismerniük, hogy valójában ők nehezítik meg a saját életüket.

Néha meg kell állnunk és ki kell jelentenünk, hogy igenis mi vagyunk felelősek a saját életünkért. Az, hogy miket gondolunk, teszünk, hogy milyen nézetekhez ragaszkodunk görcsösen megalapozza azt is, hogy mit kapunk vissza a környezetünkben élőktől. Ha például nem tiszteljük eléggé magunkat, akkor másoknak is nehezére fog esni.

És hogy mik azok a dolgok, amiket sürgősen kukába kell dobnunk, a boldogságunk érdekében?

Ne halaszd el a boldogságod egy későbbi alkalomra!

A boldogság egy utazás, nem valami olyasmi, aminek csak eleje és vége lehet. Ha nem tudsz hátra dőlni és nem tudod beszippantani a pillanatot, akkor miért gondolod, hogy az, ha különféle kondíciókat aggatsz a boldogságodra elősegíti annak megtalálását? Hagyd abba a várakozást. Ne várj mindig a nyárra, az ünnepekre, arra, hogy új munkát találj, hogy befejezd a sulit, hogy férjhez menj vagy végre elválj. Oldódj fel a pillanatban, mert azt senki nem veheti el tőled. A boldogságod ne legyen olyan, mint a reggeli 6:30-as ébresztőd, hogy folyton szundit nyomsz rá.

Ne húzd le saját magad!

Nehéz ezt észben tartani, amikor épp rossz napja van az embernek, de a gondolataid minősége igencsak fontos szerepet játszik abban, hogy mennyire érzed jól magad. Tehát tartózkodj a „soha nem fogok lefogyni/nem lesz jobb állásom/normális kapcsolatom/egy csődtömeg vagyok/ jellegű gondolatoktól, ugyanis ezekkel teljesen feleslegesen mérgezed magad.

Ne limitáld magad!

Teljesen egyértelmű kijelentés, hogy tulajdonképpen elsősorban mi vagyunk azok, akik korlátokat szabnak a saját életüknek. Hiszen lehet azt mondani, hogy „nem akarok elmenni a táncklubba, mert biztos, hogy béna leszek”, vagy, hogy „a főzés meg én két külön dolog”, csak teljesen felesleges. Mindig tudsz hova fejlődni, ezt ne felejtsd el!

Ne hajtogasd magadnak, hogy nem vagy elég jó

Ha minden napod úgy indítod, hogy már a reggeli fogmosásnál összehúzott szemöldökkel méregeted a tükörképed, és csalódottan kászálódsz le a mérlegről, azzal csak saját magadnak okozol kárt. Szabadulj meg ezektől a toxikus elképzelésektől és koncentrálj a jó tulajdonságaidra, arra, hogy mik azok az erények, amiket senki nem vehet el tőled. Élvezd az életed, és ne pazarold el arra, hogy folyton más szeretnél lenni, mint aki vagy!

Hagyd abba a panaszkodást!

Ha nem tetszik valami, változtass rajta. Ha a hatáskörödön kívül esik, akkor a hozzáállásodat fordítsd meg egy picit. Hidd el, a folyamatos panaszáradat nem teszi jobbá a dolgokat, sőt!

Ne mérd magad folyton máshoz!

Nem az a feladatod, hogy jobb legyél, mint mások, hanem kizárólag az, hogy jobb legyél, mint tegnap voltál. Teljesen felesleges arra vesztegetned az energiád, hogy másokkal legyél elfoglalva, hogy arról álmodozz, hogy bárcsak olyan okos/szép/tehetséges lennél, mint ők. Inkább arra figyelj, hogy mi a te belső hívásod, és kövesd azt!

• önbecsülés önszeretet

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!