’Bárcsak az enyém lehetne minden, ami a tiéd’ – Az irigység mozgatórugói
Az irigységre úgy szoktunk gondolni, mint egy olyan gonosz, mérgező tulajdonságra, amely a másik ellen irányul. Szeretnénk birtokolni azt, ami az övé, vágyunk mindarra, ami megadatott, és nekünk nem. Úgy tűnhet, hogy ilyenkor nem csupán magunknak akarunk jót, hanem a másiknak rosszat. Pedig az irigység nem rosszindulatból táplálkozik, sokkal inkább a belső félelmeinket mutatja meg.
Az irigység alapvetően nem kellene, hogy egy rossz dolog legyen, hiszen a vágyainkon alapszik. Az álmainkon, mindazon, amit szeretnénk magunknak. Amit szeretnénk elérni, amit szeretnénk megtapasztalni, azokon a dolgokon, amelyeket szeretnénk az életünkbe, egyszerűen csak azért, mert boldoggá tennének minket. De mégis hogyan lesz gonoszság egy olyan kívánságból, amely a boldogságunk elérésén alapszik?
Semmi baj sincsen azzal, ha vannak álmaink, sőt, ha meg tudjuk konkrétan nevezni, hogy mi az, amire vágyakozunk, az a segítségünkre lehet. Ha vizionálni tudjuk, hogy mit szeretnénk elérni, ha nevén tudjuk nevezni, amit mindennél jobban szeretnénk.
Azonban ilyenkor szokott közbe lépni az önbizalmunk, vagyis sokkal inkább annak hiánya. Ugyanis elkezdünk kételkedni magunkban. Vajon tényleg megérdemeljük mindazt, ami után a szívünk mélyén áhítozunk? Vajon valóban sikerülni fog? Elég lehet mindaz, amit megteszünk a cél elérésének érdekében?
Mi van, ha nem vagyok elég? Mi lesz, ha nem fog sikerülni? Hogyan fogok szembenézni a kudarcokkal?
Ezek nehéz kérdések, amelyekre lehetetlenség előre biztos választ adni. Az egyetlen, amit tehetünk, hogy bízunk magunkban. Viszont, ha mégsem sikerül, akkor ebben az esetben kénytelenek leszünk mi magunk „elvinni a balhét”, és saját magunkat hibáztatni.
Nos pontosan ez az a helyzet, amikor sajnos hajlamosak vagyunk a sokkal egyszerűbb utat választani, mégpedig az irigységet. Elkezdjük a másikat hibáztatni, amiért neki jó, amiért az ő élete nem olyan, mint a miénk, amiért az ő élete egyszerűbbnek és szebbnek tűnik. Azért, mert nem bízunk eléggé magunkban, inkább nem is próbálkozunk, hanem megpróbáljuk más sikereit, érdemeit, értékeit elvitatni.
Nem szabad viszont elfelejteni, hogy ilyenkor saját magunkat mérgezzük. Ugyanis a másiknak sem rosszabb sem jobb nem lesz attól, hogy mi irigyeljük, mindössze mi fogjuk saját magunkat rosszul érezni, elégedetlenek leszünk, és egyre kevésbé fogjuk szeretni a saját életünket.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez