Veszélyes emberekről beszélünk, akiket egyetlen motívum mozdít ki az emberi alapállapotukból: mégpedig a vegytiszta félelmük a megalázástól és leigázottságuktól. Az ilyen elmeállapotú személyek valójában egész életükben fokozott stressznek voltak kitéve. Nem láthatunk bele az őket gyötrő állandó megalázottsági körbe, de valójában minden hatalmaskodó pillanatukban nem is minket, hanem a bennük dúló rettegést igyekeznek elnyomni. Rájuk érvényes az a törvény, hogy úgy tudnak csak előre úszni, ha minden potenciálisnak ítélt veszélyforrást maguk alá gyűrnek. A legnagyobb veszélyt pedig a kiegyensúlyozott lelkiállapotú emberek jelentik számukra.
Lehet, hogy valójában irigyelik az emberek életéből áramló nyugalmat és kiegyensúlyozottságot, ezért kényszeresen felhívják magukra a figyelmünket, hogy ők milyen kivételes emberek. Minden egyes nap küzdenek azért, hogy megtévesszenek és a földbe döngöljenek minket, mindezt pusztán azért, hogy nehogy felfedezzük, hogy hamis a kép, amit látunk. Folyamatos érzelmi provokációnak vagyunk kitéve, míg egyszer meg nem törünk az uralmuk és sértegetéseik vagy sorozatos becsapásaik gerjesztette csalódások miatt. Sok bizonytalan lelkületű nőnek és férfinak imponálónak hat a látszólagos határozottságuk, hiszen valamilyen szinten azt hisszük az elején, hogy támaszkodhatunk erre az erőre, egy percre elragad bennünket a szenvedélyes fellépésük. Ám pont ezért esünk oly sokan csapdába, mert nem látjuk be, hogy az, amit voltaképpen önbizalomként aposztrofáltunk, valójában kényszeressé vált tettetés, színjáték a szemükben. Nem jó ötlet tovább törni, vagy bosszút állni egy agresszív emberen, mert bármilyen nyugalmas pillanatban a mentális- vagy fizikai egészségünk láthatja kárát a dolognak.
Az ilyen emberek kiismerhetetlenek és kiszámíthatatlanok. Nem fogod tudni megmondani, hogy most milyen hangulatban jön veled szembe, mert a fokozott önértékelési konfliktusa minden pillanatban megnyilvánul a fejében, sokszor nem is szükséges hozzá aktív konfrontálódás. Szükséges megértenünk, hogy az ilyen agresszív lelkek sosem látják be tetteik következményeit, mivel eltorzult világképükben minden úgy alakul, ahogyan eltervezték, és nincs rájuk hatással az erkölcs, vagy illem. Nem csak ránk, de saját magukra is fokozottan veszélyesek, mivel bármilyen számukra kecsegtető ígérettel csőbe húzzák magukat, utána természetesen mi isszuk meg a levét az újabb kudarcuknak.
Amennyiben javasolható és felismerhető az ilyen típusú despota jelenléte a környezetünkben, érdemes a legszükségesebb szintre leszorítani a kommunikációt velük, hiszen mindenképpen kiprovokálják a figyelmünket és felháborodásunkat. Megpróbálhatunk revansot venni rajtuk, amennyiben a szép szó nem használ, hiszen a nyusziból oroszlánná váló áldozat effektus kizökkenti őket a szokásos szerepükből, és a meglepetés hatására egy pillanatra kezelhetővé válnak. Hosszú távon nem érdemes provokálni őket. Ha kedvesen, befogadóan állunk hozzájuk, akkor nemcsak, hogy nem jelenthetünk veszélyt, hiszen megértőn, és szelíden kommunikálunk, hanem erőteljes ellenérzést váltunk ki a szent erkölcsi fölényünkkel. Amikor belátunk a kulisszák mögé és megpillantjuk a folyamatosan rettegő lelket a színpad szélén kuporogni, akkor már megtanuljuk nem magunkra venni a sorozatos zaklatást. A legegyszerűbb mód kitérni és nem belemenni a játékba. A saját nyugalmunk biztonsága sokkal fontosabb, mint hogy másnak energiát adjunk magunkból.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez