Az élet elmegy mellettünk
De valamiért persze a felismerés mindig késve érkezik. Ezek olyan kikötőben álló, hajó után integető pillanatok, ahol tudjuk jól, hogy jön majd egy újabb hajó, amire felszállhatunk, hiszen az élet nem áll meg, de mindig ott marad a kérdőjel, hogy mi lett volna, ha elérjük az előzőt. Ha csak egyel több lépést teszünk meg, hogy időben érkezzünk. Az ember nagy hibája, hogy mindig az elszalasztott esélyeket bánja a legjobban és ez sosem lesz másképp.
A bűnt nem tudod már jóvátenni, az elmulasztott örömet nem tudod már visszahozni, hogy akitől elbúcsúztál, az nem jön még egyszer vissza, hogy egyetlen élete van mindenkinek, (...)."
Most pedig arra gondolok, hogy nem akarok több elszalasztott lehetőséget, vagy pillanatot. Nem akarok elengedni több érzést, gondolatot, ami közelebb vihet ahhoz, ami számomra a boldogságot jelenti. Hiszem, hogy meg tudom teremteni a körülményeket ahhoz, hogy a jó dolgok beáramoljanak az életembe, mert ez minden esetben kizárólag rajtunk múlik. Az megint egy másik kérdés, hogy ha a helyzet adja, akkor miként cselekszünk majd. De az esélyt magát nem akarom többé elrúgni. Azt hiszem, még sok nagyon jó dolog várhat ránk, ha nem zárkózunk el előle, és nyitott szívvel tudunk állni hozzá. Hogy ne csak egy kérdőjel maradjon a végére. Hogy ne csak egy üres tekintet a langymeleg érzések köntösében.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez