Ennek legfeljebb a tudomásul vétele elől tudunk elrejtőzni, a tény elől kevésbé. Ennek ellenére gyakran kísérletet teszünk rá, mint ahogy arra is, hogy ne valami elől meneküljünk, hanem valamibe. Munkába, párkapcsolatba, sportba, vallásba, és sorolhatnánk napestig, miközben a kapcsolatba való menekülés is csupán elrejtőzés önmagunk elől, a vallásba menekülés pedig elrejtőzés Isten elől.

Egy keleti mondás szerint: „A tanító és a tanított együtt hozzák létre a tanítást.” Ebben a duális világban mindig kettőre van szükség az egység megteremtéséhez, legyen az a legszentebb dolog, vagy a legnagyobb pusztítás. Ez alól a párkapcsolat sem kivétel.

A tisztességtelenül élt kapcsolatokban az emberek tudattalanul, hallgatólagosan, de mégis közös megegyezéssel teszik a legrosszabbat egymással. Ártanak, szenvednek, újra ártanak, és aztán így érik el a lehető legjobbat. Véget vetnek a kapcsolatnak, és ezzel egymás bántalmazásának.

A szentség álarcában akár hosszú ideig is tetszeleghetünk, de amikor a szeretet karácsonyi jelenséggé degradálódik, akkor feleslegessé és okafogyottá válik mindennemű kiértékelés, ígéret és együtt töltött idő. Ez az igazság, és ezen nem szépít sem a pénz, sem a smink, sem a filter.

A desszert után hiába iszod édesítővel a kávét, hiába kérsz bocsánatot, miután tapintatlan voltál, ha a bocsánatkérésed csak arra szolgál, hogy megkönnyebbülj, és hogy a hibáidat törölve tiszta lappal folytathasd az ámokfutást. A gyakori bocsánatkérés ráadásul olyan, mint a felvizezett leves. Hígul, miközben a szakadékba rántja a szavahihetőséget is.

Karácsonykor mindenki képes szeretni, a gond a többi 364 nappal van. A karácsony lenne a bűnös? Nem. A legnagyobb bűn, ha nem szeretsz eleget. Úgyhogy szeresd, mert ha nem teszed, megteszi más, te pedig hiába keresed a visszajátszás gombot a billentyűzeten.

• élet elmúlás gondolatok

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!