Sokan mondják, hogy egészséges, sőt, kifejezetten jó, ha egy kapcsolatban van némi féltékenység, akár mindkét fél részéről. Azonban a hangsúly itt azon van, hogy "némi", esetleg pici, egy kevés. Sajnos könnyű átesni a ló másik oldalára, és minden apróság miatt számon kérni a másikat. Pedig a jól működő kapcsolat alapja pont, hogy a bizalom kellene, hogy legyen, így ha kezdünk túlságosan is féltékenyek lenni, és egyre inkább irracionálisan viselkedni, akkor mindenképpen fel kell hagynunk ezzel!

A féltékenység kis dózisban való igaz, hogy akár jó is lehet, hiszen ezáltal éreztethetjük a másikkal, hogy milyen fontos nekünk, és, hogy semmi esetre sem szeretnénk elveszíteni, vagy bárkivel is osztozni rajta. Azonban sajnos nagyon könnyen beleforgathatjuk magunkat a tévképzetekbe, és könnyedén féltékenykedhetünk akkor is, amikor a másik egyáltalán nem is ad rá semmilyen okot. Ilyenkor jobb, ha szembenézünk a ténnyel, hogy erre bizony könnyedén rámehet a párkapcsolatunk, ezért talán jobb visszavenni belőle, még mielőtt a partnerünket az őrületbe kergetjük a folytonos ellenőrizgetéssel.

Fontos ilyenkor végiggondolni, hogy tulajdonképpen mi lehet az oka, hogy nem bízunk meg a partnerünkben. Mert legyünk őszinték, ez mind a bizalmon múlik. Adott okot arra valaha is, hogy azt feltételezzük róla, hogy meg akar csal vagy el akar hagyni? Történt valaha bármi olyan, ami miatt azt kell gondolnunk, hogy valami olyat tesz, amivel bántani fog? Ha ilyesmi még nem fordult elő, akkor mégis mi lehet az oka? Biztos, hogy éppen azt az embert kell hibáztatnunk, és annak az életét megkeseríteni, akit elméletileg a legjobban szeretünk?

Nem szabad megfeledkezni arról, hogy igenis tiszteletben kell tartanunk a partnerünk szabadságát. Attól, hogy párkapcsolatban élünk, ő még nem válik a tulajdonunkká. Ugyanúgy joga van ahhoz, hogy szabadon hozzon döntéseket, szabadon tegyen meg dolgokat. Nem szabad kontrollálni és irányítani, mert ez előbb-utóbb egészen biztosan a visszájára fordul, és tönkre fogja tenni a kapcsolatunkat. Attól, hogy szeretünk valakit, nem láncolhatjuk magunkhoz, nem gondolkozhatunk és cselekedhetünk helyette, ráadásul nem tartozik nekünk elszámolással sem. Ha megvan a kölcsönös bizalom a kapcsolatunkban, akkor igazán nincs mitől tartani.

Sajnos általában a féltékenység nem azért keletkezik, mert a másik okot ad rá, hanem azért, mert mi nem bízunk meg kellőképpen saját magunkban. Elég ostoba ötletnek tűnik emiatt a másikat hibáztatni, nem? Könnyen eshetünk abba a hibába, hogy magunkat másokhoz hasonlítgatjuk, és a képzeletbeli versenyben saját magunkat hozzuk ki vesztesként. Pedig arra kellene koncentrálnunk, hogy a partnerünk nem véletlenül választott minket, okkal van velünk, tehát abba kellene hagyni a kapcsolatunk rombolását, és inkább erre figyelni.

• féltékenyésg férfiak kapcsolat nők párkapcsolat szerelem

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!