A smink idegenné tesz a többi ember előtt, és van, hogy önmagad előtt is

A smink ápol és eltakar, csak nem mindegy, hogy mennyire. Nem mindegy, hogy magunk eltakarására használjuk, vagy a smink kézben jár-e a tudattal, hogy a hibáinkkal együtt is jók vagyunk. Nem mindegy, hogy milyen az a vakolat, ami ránk kerül, és hogy hogyan érezzük magunkat smink nélkül, teljes natúrban. Hogy mennyire idegen tőlünk, hogy mennyire érezzük magunkat meztelennek, ami megjegyzem, pont a lényege a smink nélküliségnek: meztelenné vetkőzteted saját magadat önmagad, és a világ előtt is, és iszonyúan nem szégyelled.

A smink manapság elfogadott tény, mindennapi látványosság: hozzászoktunk a csilli-villihez, hozzászoktunk a kirakatokhoz. Ezért nagyobb dolog, ha olyat látunk, aki natúr, puritán, egyszerű és látszólag majd kicsattan a kiegyensúlyozottságtól. Nem azt írom, hogy legyél slampos, én se futok le egy melegítőnadrágba a boltba, hiába van a sarkon, sőt, még kutyát sétáltatni sem megyek abba, de nem bújok a saját által kialakított kirakatom mögé. Mondok egy klisét: többet ér a puritán őszinteség a kegyes hazugságnál is. Néhanap fájdalmas? Az, hát. Viszont inkább fájjon, mintsem beleragadj egy álomképbe, ami sosem volt igaz. Az egyszerűség is aduásznak számít, és még-még újdonságnak, meg van, hogy bátorságnak hívják, de hé! Mióta lett bátorság az, ha megmutatod a valódi arcodat? Ha mersz önmagad lenni úgyis, ha ne adj Isten, a társadalmi elvárásokkal szemben áll? Mióta bátorság úgy ki lépni az utcára, hogy talán egy kicsikét sem vagy Instagram-kompatibilis?

Az egyszerűségben van a hatalom, nem a több tucat sminkben. És miért? Mert az előbbiben van őszinte önbizalom, az utóbbinál mindig kiderül, hogy valami belül nem okés. Neked mi a legfőbb hibád, amit rettegsz megmutatni a világnak? És miért is félsz attól, hogy más is lássa?

Gyere.

• önismeret önszeretet sminkelés

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Varga Maja