Kapcsolatfüggő. Manapság ezzel a kifejezéssel nagyon könnyen dobálózunk. De vajon tudjuk-e, hogy igazából mi áll a hátterében? Vagy csak ráaggatjuk azokra a személyekre, akik egyik kapcsolatból a másikba esnek át?

Valójában ez az, amit a legtöbben kevernek, ha a kapcsolatfüggőségről van szó. Ugyanis a szó jelentése nem az, hogy valaki mindig párkapcsolatba helyezi magát, hanem ahogyan a nevében is benne van, függő viszonyt alakít ki egy bizonyos személlyel, akivel intim közelségben van, ugyanis folyamatosan ott munkálkodik benne az elhagyatottság érzése, amitől retteg az illető és emiatt képes rendkívül szélsőséges módon kapaszkodni a másikba. Hogy hova vezet ez? Az egészen biztos, hogy egyáltalán nem jó irányba.

Ennek számos oka van, de az egyik legnyomósabb a félelem. Félelem az egyedülléttől, félelem attól, hogyan fog boldogulni önállóan. Hangsúly az önállóságon van, ugyanis ez meglehetősen érzékeny pontja a társfüggőknek, mely többek között a  nagyfokú önbizalomhiányból is fakad. Gyakran megesik, hogy a kapcsolatfüggő személy tele van szorongásokkal, önmagával, illetve a környezetével szemben, ezek pedig egyre inkább azt generálják benne, hogy olykor manipulatív, máskor meg önostorozó vagy alárendelt szerepbe bújjon. Ez adott esetben azt is jelenti, hogy az illető, a környezetétől teszi függővé saját kedélyállapotát, cselekedeteit. Számtalanszor találkozhatunk esetekkel, amikor bántalmaznak egy nőt a kapcsolatban, ő mégsem hagyja el a párját. Ilyenkor gyakran felmerül a kérdés a kívülállókban, hogy minek kell még történnie ezzel a nővel, hogy végre lépjen, kilépjen. Ez egy tipikus példája a kapcsolatfüggő viselkedésnek. Eltűri a megaláztatást, legyen az akár fizikai, akár lelki. Nem képes kiállni magáért, megvédeni önmagát vagy bármilyen módon képviselni a saját akaratát.

Persze nem kell mindig ennyire súlyos végletekben gondolkodni, ha kapcsolatfüggőségről beszélünk, de ilyen is van, sajnos. Alárendelt szerepben élni a napjainkat azonban nem a legkifizetődőbb. A társfüggőséget komolyan kell venni és sok esetben akár pszichológusi segítségre is igényt kell tartani ahhoz, hogy ki tudjon emelkedni a kapcsolatfüggő státuszból valaki. Ahhoz, hogy az illető helyre tudja billenteni a saját lelkivilágát ilyen tekintetben, ahhoz elsősorban az önbizalmát kell megerősíteni. Dolgozni kell azon, hogy reálisan tudja tekinteni a helyzetét, lehetőségeit. Mert az, hogy egy személy függővé válik valakitől vagy valamitől, már önmagában egy nagyon kiszolgáltatott szituációt teremt meg, és nagyon gyakran a partnert is magával rántja. Ha valósan és ésszerűen tudjuk mérlegelni, hogy a kapcsolat, amiben benne vagyunk, valójában tudna-e normális keretek között működni, és tényleg úgy látjuk, hogy a függő státusz leszedálását követően is érdemes együtt maradnunk, akkor különösen fontos, hogy rendet tudjunk tenni.

Az első és legfontosabb feladat, a felismerés. Ez jó kiindulópont lehet, hogy meglássuk melyek azok a dolgok, amikre nem egészséges módon reagálunk. Ha ezt megfigyeljük, akkor kezdődhet a munka önmagunkkal. Ne szégyelljünk beszélni partnerünkkel a kialakult helyzetről, sőt talán ezzel benne is sok olyan dolgot oldunk fel, amit elnyomott. Így közösen akár, de ki lehet jönni ebből a könnyűnek semmiképp sem mondható helyzetből. A lényeg, hogy van megoldás, csak tenni kell érte. 

• kapcsolat lélekhangok szorongás társfüggőség

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!