Király Eszter

A párkapcsolat tartja elénk a legélesebb, leghitelesebb tükröt önmagunkról. Megláthatjuk benne saját pompánkat is, de a hiány mindig jéghidegen fog arcul csapni. Belenézni abba a tükörbe, amit a társad tart neked mindig nehéz. Elfuthatunk a saját tükörképünk elől, és megpróbálhatunk olyan látványt találni, ami megfelelő, amit el tudunk viselni, de bárkihez is szaladunk, csak saját magunkat fogjuk látni benne. A tükröt dühödten, össze lehet törni, de eljuthatunk olyan szintekre, ahol képesek vagyunk önkritikával, önismerettel szemlélni a gyengeségeinket, így a kapcsolatunk réseit, hibáit is. Ebben a felismerésben, és fejlődésben segítek az írásaimmal. Cikkeim a párkapcsolati témákon túl érintik a női-férfi szerepegyensúly fennmaradásának, és a hagyományos értékek megőrzésének fontosságát is.





Senki nem szerethet engem, amíg önmagamat nem szeretem

Aki önmagát nem szereti, az nem gyöngéd, nem jóságos önmagához, és jótett helyébe már régen nem várja a jót. Azt gondolja, a szeretet kizárólag másokra vetülő, másokkal kapcsolatos érzés, szeretni csak kifelé lehet, és soha nem lehet egyszemélyes élmény. Aki önmagát szereti, az csak egoista, önző, hiú érdekember lehet, vallják eltökélten az önmagukkal diszharmóniában élők. Mennyire nincs igazuk. Az önmagukkal rossz viszonyban lévő, szétcsúszott, negatív emberek valóban nem értik, mit szeressenek önmagukon, közben pedig kétségbeesetten, figyelemre, elfogadásra, dicséretre, és szeretetre szomjazva élnének támaszkodó kapcsolatokban.

olvass tovább

Amire a nő harmincon túl valójában vágyik

Harminc felett a nő talán kissé visszalép. Talán túl sokat remélt, és keveset kapott, túl sokat álmodott, de a mesék nem végződtek heppienddel. Harminc felett a nő visszavesz a lendületből, és megpróbál tudatosabbá válni, közben észre sem veszi, hogy bezárja a szívét, félve egy újabb szívtöréstől, nem enged lelkének láthatatlan demarkációs vonalán túl senkit.

olvass tovább

A közöny a nő halálcsókja

Ha a nő szeret, akkor beszél hozzád. Akkor tombol, kiabál, hisztizik, sír, elpanaszol, kérdőre von, magyarázatot vár, és gondolkodás nélkül, az arcodba borítja a sérelemzuhatagot. Nem burkolózik némaságba, nem hagyja, hogy az értetlenség, csendes, kommunikációmentes, különálló, gyűlölet-szigetekre sodorja az egykori szép szerelmet.

olvass tovább

Ha te nem lennél

Ha te nem lennél, én valamiféle Kis hercegnek képzelném magam, saját tűzhányóval, rózsával és megszelídíteni való lényekkel. Ha te nem lennél, én kiterjeszteném a nehéz napokat, amikor a hajam is rosszul áll, és jó sokat időznék ott. Néha lemásznék a bolygómról a földre. Részt vennék a mindennapi élet játékban, látnám magam ahogy élem, messziről figyelném, jól csinálom -e, mintha valami útmutatóból dolgoznék. De alig várnám, hogy hazamehessek a saját bolygómra.

olvass tovább

Mindig a nő választ!

Bevonzod őt, vagy beengeded? Mi a különbség? Olyan könnyen kijelented, hogy mindig csak a rosszfiút, a házast, a habituális megcsalót, az agresszort hívod be az életedbe. Emberi kapcsolatok jönnek-mennek, végig trappolnak lelkünk előszobáján, kicsit ott maradnak, megpróbálnak beljebb férkőzni, még a cipőjüket sem rúgják le, sáros lábbal portyáznak a szívünkön.

olvass tovább

Minél több a veled, annál nehezebb a nélküled

Látszólag összeszokottan táncolunk, és most puhán körülölel a levegő, a veled eltöltött órák rám fonódnak, mint gondoskodó, biztonsággal tartó polipkarok. Most biztonságban vagyok, most száz karod van, mert ha egyet lefejtek magamról, ott van a többi, ami megtart. Elengednélek, és kapaszkodnék beléd, beszélnék, megnyilvánulnék és kiállnék magamért.

olvass tovább

A társamba helyezett bizalom alapja az önbizalom

Legvonzóbb, és egyben legsérülékenyebb tulajdonságunk az egészséges önbizalom. A gyermekkori traumák, az érzelmi, fizikai bántalmazás, később a negatív élettapasztalatok, szakítás, válás, az alkalmatlanság, kirekesztettség érzése folyamatosan, rétegről, rétegre rakódnak lelkünkre az évek során.

olvass tovább