A kapcsolatunk vegytiszta, és lelki értelemben nem is vágyunk poligámiára. Miért is tennénk, mégis az évek, a rutin, a ritkuló minőségi idő, a beszürkült hétköznapok kifelé fordíthatják a figyelmünket, ha engedjük.

A kapcsolatunk vegytiszta, és lelki értelemben nem is vágyunk poligámiára. Miért is tennénk, mégis az évek, a rutin, a ritkuló minőségi idő, a beszürkült hétköznapok kifelé fordíthatják a figyelmünket, ha engedjük. Valójában nem a társunkat, hanem önmagunkat unjuk halálosan, és nem is az a harmadik vonz, hanem a bizsergető érzés, hogy vele mások lehetünk, másnak élhetjük meg önmagunkat. Néhány órára megszűnik a külvilág, a rossz közérzet, mert neki minden új és izgalmas belőlünk, lelkesen és pozitívan tükröz vissza minket, sokkal lelkesebben, mint a társunk, aki az összes arcunkat ismeri már.

Mi az, ami nem működik, és miért nem? Mi az, amin feltétlenül változtatnunk kellene? Ha valaki ki tudja mondani: én nem eldobni akarom, hanem megjavítani, akkor mutatkozik meg igazi, tiszta emberi tartása. Ekkor még valamennyire visszahozható a kapcsolat kezdeti ártatlansága. Csak akkor tud beférkőzni egy harmadik két ember kapcsolatába, ha azon rés támad. A rés, a hajszálrepedés, mindig valamilyen hiányállapotot tükröz. A hűtlenek nem csak úgy „elindulnak megcsalni”, hanem eleinte próbálják hallatni a hangjukat, próbálják jelezni, érzékeltetni belső vívódásukat, hogy a másik is érzékelje, vegye észre, repedés, rés keletkezett a kapcsolaton. Ezek a jelzések sajnos nem kerülnek világosan kinyilatkoztatásra, és gyakran provokálásnak, kötekedésnek, folytonos kritizálásnak tűnnek, és a társam nem észleli, hogy a megjegyzések valójában elkeseredett, tanácstalan segélykiáltások.

• bizalmi válság bizalom hűség hűtlenség

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!