A szeretlek szó ellentéte nem a gyűlöllek, hanem a szerettelek. Így, egyszerűen múlt időben. És ha szerettelek, azt jelenti, hogy valaha számítottál, hogy helyed volt mellettem és figyeltem rád. Ha szerettelek, akkor elengedtelek.

Akkor nem kell távol tartani magam, és óvakodnom tőled, mint valami negatív erőtől, ami pusztító hatással lehet mindennapjaimra, nem kell félnem attól, hogy maga alá temetnek a szakítás romjai. Ma nem tudjuk, hogyan kell valamit szépen lezárni, hogyan kell elköszönni, és elvarrni a szakadozó, szétfoszlott szálakat.

A szerettelek az a jelen közönye, a semlegesség, a legnehezebb dolog a gyűlöletet kilélegezni manapság, és beengedni a semleges, pusztán emberbaráti érzéseket. Nem kell a jelenben sem szeretnünk, sem gyűlölnünk egymást. Nem kell nosztalgiáznunk, időt vesztegetnünk az elmúlt szerelmek elvarratlan szálainak rendezgetésével, vagy azon tűnődnünk, hogyan fejtsük le egymásról az ördögálarcot, hogy végre meglássuk alatta az ismerős, érzékeny emberi lényt.

A felejtés során az emlékek halványulnak, vagy egészen törlődnek, míg az elengedés során elfogadjuk, és a megfelelő polcra helyezzük egymást, negatív, fájó érzéseinket, a haragot, a veszteséget, az alkalmatlanság sebeit. Azt jelenti, hogy találtam számodra egy méltó rekeszt a szívemben, és minden történés ellenére is képes vagyok tisztelettel és szeretettel gondolni rád. Ha ez nem történik meg, nem tudunk továbblépni. Ameddig elutasítással, negatív érzelmekkel, bosszúvággyal, erős indulatokkal kötődünk egymáshoz, akkor még nem dolgoztuk fel. A lezártnak hitt emberi kapcsolatok akkor még ott munkálnak bennünk. Latensen megbújnak, alattomosan lappanganak lelkünk zugaiban. El kell fogadnunk, hogy nem csupán kínszenvedés volt az együtt, valamiért megtaláltuk egymást és kötődni kezdtünk, volt boldogságunk és örömünk is.  Muszáj reális és szeretetteljes egyenleget készíteni az együtt töltött időnkről.

Mondhatjuk, hogy az újrakezdés feltétele az elengedés, és bár építhetünk új kapcsolatot az előző kötelék megrogyott, megtépázott alapjaira, mégis csak kénytelenek vagyunk felállni a sarokból, és elkezdeni a romok eltakarítását, a múlt fölösleges kacatjait. Mert csak tiszta, egészséges, lecsupaszított terepre építhetünk új életet, és hogy a szakításunk utáni időszak kizárólag a teljes romeltakarításról szólhat. Lehet új kapcsolatot építeni úgy, hogy az előzőn még nem vagyunk túl. De a hordozott sérelmek, az indulatok nagy valószínűséggel ráterhelődnek az újra. Pedig bezárult egy ajtó, kinyílt egy másik. Odabent napfényes, madárcsicsergős, reggeli frissesség van, egy új nap, új fejezet kezdete, mégsem kezdünk új életet a lerombolt, majd újépített ragyogó tisztaságban. Előbb-utóbb olyasmit is az új szerelem rovására írunk, amihez annak semmi köze, és egyre inkább azt érezzük, érzelmileg nem tudunk eleget invesztálni az új kapcsolatba.

• elengedés felejtés szakítás továbblépés

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!