Kövess minket Facebookon.
Soós Alíz
A múlt hétvégén női elvonulást tartottunk Taliándörögdön, a Balaton-felvidéken. Felemelő volt megtapasztalni, milyen csodákra képes 21 nő, milyen átütő ereje van annak, ha mi, nők összegyűlünk és támogatjuk egymást.
olvass tovább
Soós Alíz
Vannak, akik túlsúllyal küzdenek, és bármit tesznek, nem tudják leadni a felesleget. Sokaknál az evés egyfajta önnyugatás, stresszlevezetés. És van olyan is, aki nem élvezi igazán az ízeket, számára az evés csak „tankolás”.
olvass tovább
Soós Alíz
Sokan még ma is azt hiszik, hogy ha a menstruáció fájdalmas, görcsös, az „normális”. Olyan üzeneteket hallottak a környezetükben már gyerekként is, hogy a menstruáció fáj, ez a női lét velejárója, el kell viselni. Pedig ez nem így van. Ha fáj, az valamit jelent, üzen a testünk általa.
olvass tovább
Soós Alíz
Vannak emberek, akik remek érzékkel ráéreznek mások vágyaira és félelmeire. A kapcsolat elején a vágyakra alapoznak: azt mondják, amit a másik hallani akar. Jól irányzott bókjaikkal, szép szavaikkal, ajnározásukkal megszerzik a másik bizalmát. Aztán később, amikor már nyeregben érzik magukat, kihasználják, manipulálják, irányítják, uralják a másikat. Ez a nárcisztikusok csapdája. Vajon hogyan kerülhetjük el, hogy beleessünk?
olvass tovább
Soós Alíz
Maximalizmus, megfelelési kényszer, túlzott önkritika, önostorozás… a krónikus önszeretethiány néhány jellemző tünete. A probléma mélyen, a személyiségünk alapjainál gyökerezik. Ahol normál esetben egy egészséges önszeretet tápláló talaját találjuk, ott krónikus önszeretethiány esetén egy soha-be-nem-tömhető „lyuk” tátong. Az alanyi jogon járó szeretet és elfogadás helyén az a meggyőződés áll, hogy „tennem kell valamit azért, hogy jó legyek”. A rengeteg teperés, munka, energia-befektetés viszont nem tömi be a „lyukat”, nem hozza meg a „jó vagyok úgy, ahogy vagyok” érzését – legfeljebb csak rövid időszakokra. De akkor mi a kiút ebből az állapotból?
olvass tovább
Soós Alíz
Mostanában több olyan jellegű tünettel fordultak hozzám a nők, ami a szexualitásukhoz kapcsolódott. Vaginizmus, genitális herpesz, visszatérő hólyaghurut…
olvass tovább
Soós Alíz
Ha valaki gyerekként azt élte meg, hogy egyedül van a bánatával, nincs aki segítsen neki és megvigasztalja, és mindent egyedül kell megoldania, az jó eséllyel felnőttként is arra rendezkedik be, hogy egyedül cipelje a hátán az élet terheit – esetleg nemcsak a sajátját, hanem még másokét is átveszi.
olvass tovább
Soós Alíz
Gyakran abba az illúzióba ringatjuk magunkat, hogy az élet akkor jó, ha jó dolgok történnek velünk: megkapjuk, amire vágyunk, sikerül, amit elterveztünk, bővelkedünk a javakban, a barátokban, az örömökben.
olvass tovább
Soós Alíz
A mai társadalom elsősorban a férfias típusú működésre rendezkedett be. Célokat kitűzni, stratégiát alkotni, versengeni, a célt minden áron, a lehető legrövidebb úton-módon elérni...
olvass tovább
Soós Alíz
Sok olyan ember fordul meg nálam, akiknek a lételeme az alkalmazkodás. Amint valakivel együtt vannak, az az első gondolatuk, hogy a másiknak hogyan lenne jó. Mire lenne neki szüksége? És miközben mindenki más igényeit nagyon is szem előtt tartják, a sajátjukról gyakran fogalmuk sincs. A kényszerű alkalmazkodás is az önszeretethiány egyik jele. Azt jelzi, hogy eltávolodtunk magunktól, a legbelső szükségleteinktől. Persze ez is egy tanult minta, amit gyerekkorban sajátítunk el.
olvass tovább
Soós Alíz
A hétvégén csoportos szomatodráma-napot tartottam, és szinte mindegyik résztvevő hölgynél nagyon erősen jelen volt önmaga visszafogása, háttérbe szorítása, a kényszerű alkalmazkodás másokhoz. Az életüket az önfeladás, önfeláldozás határozta meg.
olvass tovább
Soós Alíz
„Bármit el tudsz érni, csak akarnod kell!” „Mindenre is képes vagy!” „Hálás lehetsz azoknak, akik bántottak, mert megerősítettek.” „Csak találd ki, mit szeretnél, és az univerzum megadja neked.” Lassan már a csapból is folynak ezek a „pozitív gondolatoknak” csúfolt ostobaságok. Azért mérgezőek, mert nem igazak. Sokan mégis elhiszik őket, hinni akarnak bennük, ettől remélve a változást, a boldogságot. Sajnos ez nem ilyen egyszerű.
olvass tovább
Soós Alíz
Sokan szenvednek attól, hogy a családjuk közelében lenni nem jó – mert ítélkeznek, kéretlen tanácsokat osztogatnak, bántóak, mindenbe beleszólnak -, de nem merik megengedni maguknak, hogy ne tartsák velük a kapcsolatot. „Mégiscsak a családom” – hangzik el gyakran a kliensek szájából.
olvass tovább
Soós Alíz
A nehéz érzések megélésének manapság eléggé rossz a „marketingje”. Sok segítő irányzat azt hirdeti, hogy „írd át”, „töröld ki”, „programozd át”, „engedd el” a fájdalmakat. Ezek a megközelítések az ego szándékát fejezik ki, ami mindig arra törekszik, hogy a könnyebb utat válassza. Az igazi átalakuláshoz, a hosszútávú fejlődéshez, az erőnk megtalálásához pont a mélységeinkben való megmerítkezésen át vezet az út.
olvass tovább
Soós Alíz
Vannak emberek, akik nem tartják tiszteletben mások határait. Hízelgéssel, jó szándéknak álcázott beleszólással („én csak jót akarok neked”), kíváncsiskodással, faggatózással, puhatolózással elérik, hogy a másik megnyíljon nekik, és olyasmit is elmondjon, ami nem tartozik rájuk. A megszerzett információ birtokában aztán elkezdhetik rejtetten irányítani, manipulálni a másikat.
olvass tovább
Soós Alíz
Vannak, akik szentül hiszik, hogy csodás gyerekkoruk volt, a szüleik egyszerűen tökéletesek, és csak hálával tartoznak nekik. A saját felnőtt életük viszont koránt sem ilyen makulátlan. Testi panaszoktól szenvednek, esetleg nehezen találnak párt, vagy bármennyire szeretnének, nem tudnak szülővé válni, saját családot alapítani. A „tünetek” sokfélék lehetnek – testi és életvezetési gondok egyaránt. Az érintettek általában magukat hibáztatják – mondván, hogy ők csinálnak valamit rosszul (hiszen a „hibátlan” szülők felelőssége általában fel sem merül). A problémáknak viszont ennél mélyebb gyökerei vannak…
olvass tovább
Soós Alíz
A negatív érzéseknek manapság elég rossz a marketingje. „A haraggal csak magadnak ártasz.” „Engedd el!” Bocsáss meg!” „Aki haragszik, az két sírt ás egyszerre: a magáét és azét, akire haragszik.” Ilyen bölcsnek hangzó, de valójában rendkívül mérgező „jó tanácsokkal” van tele a közbeszéd.
olvass tovább
Soós Alíz
Újévkor rendszerint nagy az igény bennünk arra, hogy változtassunk az eddigi életünkön, és új dolgokba kezdjünk. Akár olyan nagy is lehet ez a vágy, hogy úgy érezhetjük, egy percig sem viseljük el tovább a régi életünket, azonnal akarjuk az újat: új munkát, új lakóhelyet, új családi állapotot, új alakot stb. De nem kaphatunk meg mindent azonnal.
olvass tovább
Soós Alíz
Szorongás, félelem, bizonytalanság, pánik – egyre többen jönnek hozzám ezekkel a tünetekkel. Szívdobogásérzésről, alvási zavarokról, izomfeszültségről, nehézlégzésről, gyomoridegről, álkapocsszorításról számolnak be a leggyakrabban, de van, akinek sokízületi gyulladásként nyilvánul meg a szorongása. Úgy élik meg a mindennapjaikat, hogy szinte folyamatosan ott van bennük egy alap feszültség, ami nem hagyja őket nyugodtan élni, elveszi az erejüket, az életkedvüket, a motivációjukat. Vajon mit üzen a test ezzel az állandó befeszültséggel?
olvass tovább
Soós Alíz
Testi tünetekkel, betegségekkel, életvezetési témákkal jönnek hozzám a kliensek. Azt érzik, beszorultak egy helyzetbe, nem találják a megoldást, a kiutat. Ez elindít bennük egy erőltetett igyekezetet: meg akarják oldani a problémákat, túl akarnak lenni rajta, meg akarnak gyógyulni. Sokszor magukban keresik a hibát: „Mit kell magamon változtatnom, hogy megszűnjenek a problémáim? Mit csinálok rosszul? Mire kellene még rájönnöm/felismernem?”
olvass tovább
