Kulcsszó keresés /


Amikor mindenki jobban tudja nálad, hogy neked mi a jó

Egy olyan században élünk, ahol mindenki jobban tudja, mint te hogy neked mi a jó. Ahol a kényszeres véleménynyilvánítás fenyegető „jó tanácsként” van eladva, és ahol ha boldog vagy a társadalmi normákat magad mögött hagyva is, rögvest lesz olyan, aki majd ellát kéretlen „jó tanáccsal”, hogy ezt nem így kellene csinálnod. Ez neked így nem lesz jó!

olvass tovább

Miért pont ő? – A szerelem logikája, amit a pszichológia is alátámaszt

  • 2025. december 06.

Nem véletlenül vonzódunk bizonyos emberekhez.
A választásaink sokkal pontosabbak, mint gondolnánk: a lelkünk gyakran előbb reagál, mint az eszünk. Van, aki mellett megnyugszunk, másnál felpörög a rendszer, és néha épp az vonz, ami később fáj.
A kérdés nem az, hogy „miért pont ő?”, hanem az: mi bennünk kel életre, amikor megjelenik?

olvass tovább

Ebben különböznek az autentikus emberek

Bármerre is nézel, olyan emberek pillantásába ütközöl, akik próbálják megmondani neked, hogy miben higgy, mit gondolj, és merre keresd a választ a belsőd szétfeszítő kérdésekre? Manapság nehéz olyan személynek lenni, aki hűségesen kitart az elvei mellett, és mindig önmagát adja, de ez tesz igazán szabaddá, tehát ne érezd magad rosszul, ha illenek rád a leírások.

olvass tovább

Mi alakítjuk - így vagy úgy - a társadalmat

Nem irodalmi kritikának készült ez a cikk, és nem is az lett: távolról sem. Viszont egy-egy bekezdésbe bekérette magát Marie Aubert könyve, az Igazából nem ilyen vagyok. Az írónő a lehető legszebben mutatja be, hogy mi mindannyian küzdünk belül valamivel: hogy mindenkinek vannak démonai.

olvass tovább

Csak a gyenge ember gyűlölködik

Rengetegszer jött szembe velem mostanában egy örök érvényű igazságnak szánt bölcsesség, mely szerint - és most nem pontosan idézek: aki rendben van önmagával, az másokat sem bánt. Elgondolkodtam kicsit a dolgon (jó szokásomhoz híven), hogy, ha mindez valóban így van, ahogy fentebb írva vagyon, akkor hogyan lehetséges az, hogy kismilliónyian vagyunk, akik napi szinten szorongunk, fájdalmas emlékeket cipelünk, dühösek vagyunk és soha az életben nem voltunk kibékülve önmagukkal, de mindennek ellenére mi mégsem a külvilágon próbáljuk megtorolni a sértettségeinket?

olvass tovább

Miért marcangoljuk magunkat?

Elgondolkodtál már azon, hogy bár elsajátítunk számos elméleti tudást az iskolákban, de vajon az érzelmi öngyógyítás fortélyaira kinek kéne megtanítania? Meddig és hol van a határ? Szívünk marcangolásából mikor ocsúdunk fel, mikor tanuljuk meg a leckét? Ha már elégszer csattant az ostor a hátunkon, mégis miért nem hagyunk fel vele?

olvass tovább

Nem szégyelled magad?

Hányszor halhattuk ezt a mondatot?! Nem feltétlenül szüleinktől. Sőt, sokkal inkább onnan bentről, a saját fejünkből! Mindenkiben ott van az igazságosztó mumus, a lelkiismeret, a becsület és az öntudat kétélű címein, és bizony megvan a véleménye arról, hogy miért kell szégyenkezned, és miért nem.

olvass tovább