Kulcsszó keresés /


Leáldozóban a matt trendek

Bár ismét egy új trend diktálja az iramot, ez a hullám most minden nőnek kedvez. Hódít a természetesség, a bőrünk ismét ragyoghat. Senki ne rémüljön, meg nem arról van szó, hogy ezentúl felkötött hajjal, slamposan mászkáló nők rohangálnak majd az utcákon és a férfiak többé nem viccelődnek a “vigyük strandra randizni a csajt” dumával!

olvass tovább

Tudd levenni azt a maszkot

Biztos te is elgondolkodtál már azon, amikor belenézel a tükörbe, kit is látsz valójában? Saját magadat, vagy esetleg egy maszkot, amit viselsz? Kit láthatnak mások, ha rád néznek? Kit láthatsz te, ha ránézel másra a buszon, a metrón, vagy csak ha sétálsz az utcán? Talán csak a maszkok találkoznak egymással, vagy valódi arcok mosolyognak egymásra?

olvass tovább

Megjelentél, és a megtört szívem élni kezdett

Csalódtam a szerelemben. Talán azért, mert nem jó embert szerettem. Csak illúzió volt ő, sohasem ismertem igazán. És mert nem engedte soha, hogy belelássak a lelkébe, a szívébe, csak arra támaszkodhattam, amit olykor-olykor nagy kegyesen megmutatott önmagából. És ez hol jó volt, sőt, gyönyörű, hol rémes, és fájdalmas. És ebből születtek a kételyek és a félelmek, amelyek között lavíroztam az egyre gyengülő szívemmel.

olvass tovább

Az újrakezdésről

Életünk válságai már egész fiatalon elérnek minket. Kamaszként minden probléma pont ugyanolyan jelentőségű, mint egy atomtámadás drámája, és ahogy öregszünk, úgy emelkednek a tétek.

olvass tovább

A világ most azt kéri, hogy vedd észre magad

Rosszak voltunk. Rossz irányba mentünk. Hazudtunk, gyilkoltunk, szembe köptük nem csak a másikat, hanem saját magunkat is. Isteneket és Istennőket játszottunk. Azt hittük, hogy következmények nélkül bármit megtehetünk. Romboltunk, éltünk, de EGO-val lélegeztünk. Felvettünk egy maszkot, ami mögé igazán senkit sem engedtünk be, néha még saját magunkat sem.

olvass tovább

Megfelelni valaminek, ami bezárja a szíved

Valamilyen szinten, gyerekkorunkban mindenkinek meg szeretnénk felelni. Hogy jók vagyunk, hogy nem is vagyunk olyan rosszak, mint amilyennek néhanap a szüleink és az idegenek látnak minket, hogy eléggé okosak vagyunk és csinosak és kisebb korban pedig még aranyosak is, de egyben vagányok is annyira, hogy szeressenek velünk lenni az emberek. Kamaszkorunkban ez ellen próbálunk lázadni különféle módokon, hogy aztán fiatal felnőttként vissza-visszatérjünk a megfelelési-kényszer talajára.

olvass tovább

Játszva tanulás - Mit csináljunk a gyerekekkel, ha rossz az idő?

  • 2020. február 12.

Egyelőre csak álmodozunk a tavaszról, így nem egyszerű olyan programokat találni, amelyek biztosan lekötik a gyerekeket, hiszen még nem támaszkodhatunk a gyakorlatilag korlátlan szabadtéri lehetőségekre. Ha olyan programot keresünk, ahol játszva tanulhatnak újdonságokat a család legkisebb tagjai is, akkor érdemes ellátogatnunk a Tropicariumba.

olvass tovább

Az én Rómám

Tizenkét évesen dőlt el a sorsom; ekkor került kezembe Sienkiewicz gyönyörű történelmi regénye, a Quo Vadis, melynek bár legalább hússzor nekifutottam (kiskamaszként az első hatvan-valahány oldalon túl sok volt a római lakóház helyiségeinek latin elnevezése), de aztán nem tudtam letenni. Ez nem csak arról határozott, hogy később történelem tanár lettem, hanem arról is, hogy kedvenc városom Róma legyen.

olvass tovább